Hunting Mrs. Pork

Az első hívás

Az eső illata áradt a földből. A londoni köd párával telített levegőjébe elegyedett a számból kiszálló füst. Az idegen ország idegen lényebe én is ily könnyedén elegyedtem. Oly más volt ez mint otthon, meg is sajátomnak éreztem. A kávézó csendes terasza kihalt szigetként tengett a pára tengerén. Magányomból csak egy valaki szakított ki Lajos, a húgom. Az ájkoszom megrezgett a kezemben, a Lajos ujjai közőtt lévő kávés csésze pedig élesen koccant a porcelán alátéthez, amint lerakta.

- Virág! Valaki hív - hívta fel a figyelmem az asztalon lévő telefonomon felvillanó ismeretlen számra. Nem foglalkoztam vele, úgy véltem az idegen zaklató valószínűleg valamiféle teleshopos, vagy egy mihaszna átverő. A tizennyolcadik születésnapomra kapott utazásom békéjét nem zargathatja meg ilyesmi.

- Nem érdekel - válaszoltam kurtán, színtelen hangon, és meggyújtottam még egy tereat.

- Engem viszont igen! - kurjantott föl és azzal a lendülettel kezébe kapta a telefont.

- Ne vedd fel!

- Késő! - nevetett, ameddig egy torz, rémisztő hang a vonal túlsófeléről el nem némította.

- Látlak, Mrs. Pork, és eljövök érted.

A terasz ködbezárt szigetén megfagyott a levegő, egyedül a szél moraja hallatszott amely olykor a sűrű levegőn átvágva suhant tovább. A félem mint éles kés vágódott belém, a ködbe tekintettem amely végtelen fátyolként borult körénk, nem láttam semmit.

Lajos lette a telefont és kikerekedett szemekkel nézett rám. Mindkettőnket átjártát a torz hang távoli baritona még percekkel később is. Néma borús csendbe sűllyedve ballagtunk vissza a szállásra, ez az utazás hátra lévő részében nem ejtettünk szót az esetről.