𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

73.

Már elég későre jár mikor hazaérek, a ház sötétbe burkolózik, mégis zongora játék csapja meg a fülemet.

- Hahó! - adok hangot hazaértemnek, azonban válasz nem érkezik. Leveszem a cipőmet és fáradtan végig csoszogok a folyosón a hang irányába.

A kicsik szobájához érve lelassítok. Óvatosan a kilincsre teszem a kezemet és halkan benyitok a szobába. Erre a látványra azonban nem számítok: A kicsik Jinnel együtt alszanak az ágyban. Jin középen, míg az ikrek a két oldalán helyezkednek el. Ezek szerint amíg nem voltam itthon Jin áttelepedett ebbe a szobába. Azonban nem ez az ami meglep, hanem Yoongs, aki a szintetizátorom előtt ül és egy nagyon ütős dallamot játszik rajta, amit ezelőtt még sose hallottam. Nem akarom megzavarni játékát így megvárom amíg befejezi és csak utána szólalok meg.

- Mióta tudsz zongorázni? - kérdem suttogva, mire ijedten megugrik és felém kapja a tekintetét.

- Mióta vagy itt? - kérdez válasz helyett.

- Nem régóta - rántom meg a vállaimat. - De ahhoz elég ideje, hogy megállapítsam, nagyon jól játszol.

- Már elég régóta csinálom, úgyhogy gáz is lenne ha nem menne - fogadja semleges arckifejezéssel a bókomat, úgy mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon.

- Milyen régóta? - faggatózom tovább.

- Olyan 8 éves korom óta - feleli egy kis gondolkodás után.

- Akkor én miért nem tudtam róla? - hökkenek meg.

- Mert én nem vagyok műtárgy egy kiállításon - jelenik meg egy apró mosoly a szája sarkában. - Az emberek kevésbé érdekelnek téged mint a művészet - teszi hozzá, engem pedig elkezd mardosni a bűntudat. Több éve ismerem őt, megbízom benne, ahogyan belegondolok, mégse tudok róla túl sokat. Nem szokott sokat beszélni magáról, inkább csak hallgat és hagyja hogy mi beszéljünk magunkról.

- Khm... mit játszottál egyébként? Még sosem hallottam - terelem kicsit másra a témát.

- Nem is hallhattad mert én írtam - ismeri el Yoongs mire ma már másodjára is meglep.

- Szöveget is írtál hozzá? Nem mintha ez már nem lenne alapból bámulatos, hiszen nagyon jó - hadarom egy szuszra.

- Hm - bólint, de mielőtt ismét kérdezhetnék valamit, az ágy felől mocorgás hallatszik. Oda kapom a fejemet és ekkor veszem észre hogy Jint sikeresen felébresztettem Yoongs vallatásával.

Jin lassan felül, ügyelve arra, hogy ne ébressze fel a kicsiket és a szemét dörzsölve pillant körbe a szobában.

- Haza értél - állapítja meg suttogva és egy halvány mosollyal kikászálódik az ágyból.

- Haza - helyeslek, Jin pedig lassított felvételben a karjaimba csoszog.

- Én.. akkor megyek - kel fel a szintetizátorom elől Yoongs és már el is indul a bejárati ajtó felé.

- Hé, Yoongs - szólok utána.

- Hm? - fordul vissza felém.

- Köszönöm, hogy beugrottál és vigyáztál rájuk! - mondom hálásan. Nagy segítség volt.

Yoongs mintha halványan elmosolyodna, de aztán hamar felveszi ismét a szokásos arckifejezését.

- Jöttömre öt nap múlva, kelet felől számítsatok! - fordít hátat nekünk és meg sem áll az ajtómig. Valahogy sejtettem, hogy egyből ki fogja venni a neki ígért szabadságokat.

- Miért kellett ilyen sürgősen bemenned? Yoongi nem mondott sokat - tér a lényegre Jin, és még mindig a nyakamba csimpaszkodva, szorosan ölel. Aprót arrébb tolom magamtól, és kezét megfogva kivezetem az ikrek szobájából, át a sajátomba, hogy legalább őket ne ébresszük fel a beszélgetésünkkel.

- Öhm... - kezdek bele és mély levegőt veszek mielőtt jobban belevágnék - Valaki észrevett minket az utcán amikor fogtam a kezedet és már korábban is ment a pletyka a rajongók között, most pedig ez eléggé egyértelmű bizonyíték, szóval az összes lap már lehozta és az egész média ettől visszhangzik. Behívtak az ügynökséghez és nem kicsit voltak kiakadva, mert ezzel sok rajongót veszíthetek ami nagy bevételi kiesés lehet a felelőtlenségem miatt. Jungkookot kirúgták és én felvetettem egy ötletet, viszont ez téged is nagyban érint, úgyhogy döntened kellene hogy hogyan lenne tovább - hadarom egy szuszra.

- Mi...? - kerekedik ki Jin szeme.