𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

76.

SeokJin:

- Hyuuuung! - rohan elém Eunu, hátán az óriás táskája fel-le pattog gyors lépteinek ütemére.

- Jiut hol hagytad? - nézek körül az udvaron, de őt sehol se látom. Kérdésemre Eunu kuncogni kezd és sejtelmes mosoly terül el az arcán. - Hol van a nővéred? - kérdem újra gyanakodva.

- Hátul a fák mögött - feleli Eunu majd közelebb jön és int hogy hajoljak le, hogy a fülembe súgja a folytatást - Bepasizott - érkezik a folytatás, mire hüledezve nézek unokaöcsémre.

- Mit csinált?! - Eunu erre csak tovább kacarászik úgyhogy megkérem, hogy gyorsan szaladjon hátra a fás részhez és hívja ide Jiut, mert otthon még sok dolgunk van. Arról nem is beszélve hogy tőle is hallani akarom a fejleményeket. Mi az hogy bepasizott? 7 éves!

Eunutól átveszem a táskáját és szememmel követem a távolodó alakját, ahogyan átvág a saras füvön és eléri a fás részt, majd egy pillanatra eltűnik a törzsek mögött.

Mióta a botrány kitört, leginkább én járok a kicsikért az iskolába. Két új személyi testőr is lett felfogadva melléjük, hogy biztos távolságból szemmel tartsák őket ha úgy hozza a szükség és el is jöjjenek értük, amikor nekem éppen erre az időre esik egy fotózásom.
Nehéz hogy nem mutatkozhatok nyilvánosan Joonieval de kezdem megszokni az új helyzetet és nem érzem úgy hogy emiatt gyengült volna a kapcsolatunk. Sőt, talán erősödött is az utóbbi pár hónapban.

Én fotózásokra járok, intézem a bevásárlást, a házimunkát és a gyerekeket, míg Joonie dolgozik. Mostanában elég sok koncertje van mert kijött a közös száma Jiminnel és ma még sűrűbb napja van szegénynek, ugyanis a debütálásának van az évfordulója. Tele van interjúkkal, megbeszélésekkel és Live-olnia is kell. Csak este felé ér haza, addig viszont nekünk ki kell díszíteni a lakást.

Ma szerencsére nem volt fotózásom, így tudtam kaját készíteni és meghívni néhány személyt a meglepetés bulira. Joonie családját is felírtam a meghívandók listájára, viszont velük nincs jóban, úgyhogy végül lehúztam őket.

- Megyek már, ne ráncigálj! - ránt ki gondolatmenetemből Jiu nyavalygása.

- Szia kisasszony, milyen napod volt?- érdeklődöm és tőle is elveszem a táskáját, hogy ne kelljen annyit cipelniük.

- Elment - feleli szűkszavúan.

- Bővebben? - próbálkozom, mire csak megrántja a vállát. - És... mit csináltál a fák mögött? - térek rá a lényegre.

- Semmit - vágja rá egyből.

- Ne tagaaaadd! Megint csókolóztatok? - zsong be Eunu, mire tágra nyílik a szemem.

- Micsoda??!

- Mi nem! Csak megpuszilt! - tagadja Jiu.

- Hol? - vonom fel a szemöldökömet.

- A számon - vallja be Jiu szinte suttogva, miközben a sáros cipőjének az orrát tanulmányozza.

- És ki a szerencsés? - próbálom higgadtan kezelni a helyzetet.

- Egy fiú - feleli Jiu.

- Milyen fiú?

- Minjun! - vágja rá Eunu, mire Jiu bosszús pillantásokat vet rá.

- Na jó, ezt majd megbeszéljük később - sóhajtok nagyot, ahogyan a kocsihoz érünk. - Beszállás!

A haza úton elmondom az ikreknek hogy milyen sok feladatunk van még mielőtt Joonie haza ér, és felkészítem őket a következő pár órára. Elmondom nekik, hogy jó viselkedést várok el tőlük és hogy muszáj segédkezniük mert sok vendéget várunk.

- Én fújom a lufikat! - rohan a házba Eunu, amint megáll az autó.

- Nekem is hagyj! - siet utána Jiu, miközben én kiveszem a csomagtartóból a tatyójukat és becipelem őket.

A lakásba érve leteszem a táskákat és körülnézek. A konyhában mintha bomba robbant volna, a nappaliban a kanapét még át kell húznom máshová, hogy a tér közepén egy nagy asztal foglalhasson helyet, amit szintén elő kell még szednem. Aztán ott a terítés, a díszítés, és csak egy óránk van a vendégek érkeztéig. Utána pedig még fél óránk mire Joonie is hazaér.

Nekilátok a melónak, azonban hamar rájövök hogy lehetetlen. A kicsik egyből össze vesztek a lufikon és a pumpán, ráadásul fel se tudják tenni a lufit a pumpára úgyhogy mindet nekem kell, aztán még megkötni is. A kanapét nem bírom egyedül elhúzni, a szőnyeget pedig ugyan sikerült, és az asztal is behoztam, de a székek egymáson állnak a falnál, mert a kanapétól nem férnek az asztalhoz. A mosogatógépet bepakoltam és elindítottam viszont nem fért bele minden és azokat el kell még mosogatnom.

Az ikreknek előveszem a díszeket hogy addig azokat tegyék fel, de Eunu egy magas székre áll fel, ami megbillen és leesik, a térde és a könyöke pedig csúnyán lehorzsolódik, Jiu pedig véletlen elszakította a feliratot, úgyhogy azt celluxoznom kell.

Ide-oda kapkodom a fejemet, mikor hirtelen megszólal a csengő. Annyira váratlanul ér, hogy megugrok és rálépek a celluxra. Fájdalmasan felkiáltok és a sírás határán állva ajtót nyitok.