A könyvek réme

Remény

-Szóval Mrs. Mustard ölte meg a saját férjét?-hitetlenkedett Mr. Black.-Pont ő volt az akit egyáltalán nem gyanúsítottam volna.Biztos hogy nem megyek nyomozónak!
Mr. Black,Mrs.Black és Mr. Müller a könyvesbolt melletti kis kávézóban üldögéltek és a történtekről beszélgettek.
-Miért ne lehetne ön nyomozó Mr. Black. Pont maga világított rá arra hogy Mrs. Mustard mennyire ártatlannak tűnik.Maga nélkül Miss Purple még mindig a börtönben ülne.Köszönöm!
-Azért mégse leszek nyomozó-mondta Michael.-Maradunk a könyvesboltnál,hiszen egész jól bevált.
-És mióta megírtam a könyvet a történtekről, egyrészt a könyv sikere miatt jönnek a boltba,hogy megvegyék a könyvet,másrészt azért hogy megnézzék a tett helyszínét.-mondta boldogan Jane.
-Hát rendben,pedig lett volna egy jól fizető állás nálunk...
-Nem köszönjük-mondták a fiatalok egyszerre.
-Rendben. Akkor engedjék meg hogy átadjam ezt a csekket. Ez a fele annak amit ezért a munkáért kaptam.Maguknak köszönhetem ezt a pénzt,ezért kérem fogadják el.-ezzel a nyomozó odaadta a csekket.
-Úr isten! Ezt nem fogadhatjuk el! Ebből egy kastélyt is meg tudunk venni.
-Megsértődöm ha nem fogadják el.
-Köszönjük!- mondták egyszerre a fiatalok.
-Végül is minket is gyanusíthatna Mr. Müller!
-Miért?
-Olyan jól jártunk ezzel a gyilkossággal!- a három ember nevetése egészen a sötért zárkák rácsáig áthatolt...