Egy Kis Verseskötet

A kis halacska

Én csupán egy lány vagyok
Ugyan olyan unalmas és átlagos mind a többi.
Ugyan olyan hal vagyok ebben a hatalmas óceánban mind az összes többi.
Mert én is:

Szép vagyok de csak egy kicsit.
Bátor vagyok de csak egy kicsit.
Vonzó vagyok de csak egy kicsit.
Mint ahogy minden átlagos víz alatt kapálozzó kicsiny hal.

De gyönge is vagyok de nem mutatom.
Sebzett vagyok de nem mutatom.
Törékeny vagyok de nem mutatom.
Mivel ebben a hatalmas víztömegben a túl élés a cél és nem a megismerés.

Volt hogy gombócok voltak a torkomon de nem sírtam.
Hogy szilánkosra tört a szívem de nem sírtam.
Hogy egyedül éreztem magam az óceánban de nem sírtam.
Mert itt nem lehetsz gyenge mert felfalnak.

És mégis vágyok elmenni de titkolom.
Vágyok szárnyalni szél sebesen mint a madár de titkolom.
Vágyok tiszta tüdővel lélegezni de titkolom.
Mivel egy piciny aranyhalvagyok semmi más, az a dolgom hogy túléljek és ugyan olyan legyek mint a többi.

Az a dolgom hogy együtt ússzak azokkal akik azt akarják hogy vízbe fuljak.
Hogy te legyél a csali, nézik minden egyes mozzanatom hogy észre vehessék hogy ha kicsit több vagyok, többet mutatok, kevesebbet titkolok.

De mégis olyan csodálatosan játszanak a nap sugarai a víz terején.
Még sosem láttam a felszínt.
Lehet meg kéne próbálnom.
Elhagyni a rajt és kikukucskálni.
De hülyeség lenne hisz egyedül nem életek túl.

De még is olyan gyönyörűen csillog.
Csak egy kicsit közelebb.
Csak egy kicsit feljebb.
Csak egy kicsit had lehessek szabad.