Egy Kis Verseskötet

Jog és nem Kiváltság

Jogom van látni ha látni akarok
Ordítani ha ordítani akarok.
Szülni ha szülni akarok.
Dönteni ha dönteni akarok.
És menekülni ha menekülni akarok.

De ők elveszik a szemem hogy ne lássak.
Elveszik a hangom hogy ne kiabáljak.
Elveszik a méhem vagy rámeröltetnek egy babát.
Kezemre pedig láncot raknak mely csuklómba vág.

Nőnek lenni mocsok nehéz, én azt tudom.
Legyél szűzies elérhetetlen jelkép. De ha nem ér el megutál vagy megun.

Viszont még is legyek már valakivel.
De ha jön a baba akkor az én bajom.
Még ha azt se tudom ki az apja.

Hisz nem mutatkozott be a merénylet elött. Mikor elrángatott egy félre eső kis utca feneketlen mélyére.
De ha tőle lenne gyermekem is bisztos az én hibám.
Tuti túl csinos, kirívó voltam vagy hogy én akartam és most játszom a szentet.
Pedig a nem az nem.

Keményen nekifeszülve próbálok beolvadni a háttérbe. Az lenni a képen ami igazából vagyok.

Csak egy nő..