Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezett

b o o k o f f e r

" Chapter tweenty

Luke már megint hívott. Tudnom kellett volna? Talán igen. Egy hete már nem beszélünk. Tudtam. Mindig is tudtam! Ő is csak egy idióta sztár akit nem érdekel más mint a lányok megdöntése.
Fogtam az újabb adag kávém és lassan kortyolgatva ittam, miközben a telefonomon olvastam a legújabb sztárhíreket a Twitteren. Semmi érdekes. A One Direction körül újabb felkavarodás, miszerint Louis apa lesz. Rendben. Aztán a 5 Seconds Of Summer posztját láttam meg.

Hemmo szarul van. Kérek minden rajongót, hogy az ő érdekében hagyják most nyugodtan. Köszi; Cal, Ash, Mikey

Szuper. Vajon miért is van szarul? Mert elveszetett egy kosármeccset ellenem és minden szart a fejemhez vágott? Vagy mert rájött, hogy hiányoznak neki a kurvái?
Kinyomtam a telefonom, hogy békességre leljek, de nem sikerült. Kimentem a teraszra és elővettem a nyugtató nikotint. Jelenleg fontosabn a cigi mint minden más..." - írtam a blogom 12. részét. Már egy ideje foglalkoztatott az írás művészete, de eddig nem volt semmi ötletem elkezdeni. És három hónapja egyszer csak belém csapott a villám - persze nem szó szerinte - és bumm! Jött az ötlet. A hűn szeretett bandámról a 5SOS-ról írok egy fanfictiont. A történetben nem vagyok hű annyira hozzájuk, hogy az énekes karrierről írjak - olyat már sokat olvastam -, ezzel ellentétben sztár csak Forma 1 versenyző. Tulajdonképpen mind a két végletet imádják a lányok.
Az írás abbahagyása egyenlő lehet azzal, hogy valamilyen szükségletem támad. Jelen esetben a cigaretta. 24 évesen már sok minden történt velem. Kis koromban platinaszőke hajam volt, barna szemem és csupán csak egy kicsi csillogó fülbevalóm.
Mára ez jelentősen megváltozott. Élénkvörös hajam van - amit 16 éves koromban festettem először -, világító kék vagy piros szemszínem van; kontaklencsével teszem na meg a sok fém ami bennem van. A füleimben 6-6 ékszer van, orpirszing na meg a számba egy cuki kis karika. Emelett a köldökömben is van egy kő; ez volt az első. Ezekhez hozzávalónak éreztem, hogy tetováltassak : a két lapockámon van egy-egy szárny, a bal oldalmon egy futórózsa tekeredik, majd a szívem fölött van egy szív. A bal gyűrűs ujjamon egy gyűrű van, a jobb kezemen pedig egy nagyon hosszú idézet Emily Bröntè Üvöltő szelek című művéből. És hogy mi a tetoválásokban a legdurvánn vagy bennem a legijesztőbb? Az a jobb lábam. Mindenféle motívummal van a bokámtól egészén a combom tövéig végigtetoválva. A nagy fájdalomküszöböm miatt meg sem éreztem amikor csinálta Joe.
Na de hogy ne csak a küllememről meséljek, elmondom hogy mindenki olyannak lát amilyennek akar. Lehetek én kedves is, de általában az embereknek bunkózok, mert nem akarom, hogy bárki olyan is csak a kinézetem miatt szeressen/utáljon.
Kimentem a lépcsőházba, leültem a legfelső lépcsőfokra és meggyújtottam a Marlboromat. Lassan szívom, és érzem a belém költöző nikotinlöketet. A lépcsőház megtelik a cigifüsttel. Belélegzek minden egyes füstnégyzetmilimétert. Hallom, ahogy a szomszéd srác, Dom köhögni kezd. A szomszédomból a füst miatt jelentettek fel, ám nem tehetett semmit a rendőrség, hiszen csak egy cigis lány vagyok. Aztán elköltözött az idős pár és egyedüli szomszédomnak maradt Domenic. A srác bír engem meg minden, de a napi füstömet nem bírja elviselni. Már szólt, hogy agyjam abba, mert rák meg minden...de nyugodtan. Dom egyébként nagyon hasonlít a Halálos Iramban Domjára, csak elképesztően vadító, fekete haja van, ami olyan kisfiúsan elcsapott balra.
Most, hogy befejeztem a "sajnáltatásom" elmondom, hogy nekem jó életem volt 18 éves koromig. Van két bátyám akik ikrek, Trev és Peter, van egy jól menő ügyvéd apám és egy onkológus anyám. De hogy miért jöttem el Torontoból ide, Miamiba? Egész egyszerű. Utáltam ott élni. Csak a családom volt, barátaim egy idő után 'menő' fokozatra kapcsoltak, majd elhagytak engem. Nem volt ott semmi jó a családon kívül. Miamiba jöttem bölcsészkarra, ahol már sikeresen diplomáztam; na meg persze a tengerpart. Mondanám, hogy oda néz ki az ablakom, de elkeserítek mindenkit. A város másik felében lakom és az ablakom, ami a padlótól a palfonig ér pedig egy sikátorszerűre néz ki. A környék hemzseg a tolvajoktól, gyilkosoktól, de semmi extrém.
A bal oldalomtól ajtó nyitódást hallok, majd megszólal a tulaj is.

"Napi adag?"kérdezi Dom.

" Kérsz? " néztem fel rá, neki nyújtva a dobozt.

"Most elfogadom." Vannak napok, amikor ő is beszáll, de csak néha.

"Neked hogy bírja a szervezeted ezt a sok káros cuccott?" gyújtja meg a cigit.

"Úszok. Heti négyszer úszok. Bérletem van." mondom, szívok még egy mélyet, majd a csikket a mellettem lévő kukába hajintom, majd újat gyújtok.

"Miért van az, hogy velem kedves vagy, a postással meg üvöltözöl?" kérdezi mosolyogva. Elnevetem magam, majd válaszolok.

"Egészen egyszerűen. Téged bírlak, a postást nem." nevetek.

"Áh! Szóval az kell, hogy wiskeys üveget hajigáljak a falhoz és máris dühöngő pszihopatává válsz?" vigyorog.

"Ezzel csak azt érnéd el, hogy átmennék és pofán basználak egy serpenyővel. A wiskeys üveget nem pazaroljuk!"

"Oh királynő! Már mindent értek!" Tovább szívjuk csendben a cigarettát, mikor megcsördül a mobilom.

"Brooke Hudson." veszem föl.

"Aleandro Giollini vagyok." beszél az idegen.

"Miben segíthetek Mr. Giollini?" kérdezem. Dom eközben mutogat valamit, hogy vesz még egy szálat és én bólintok.

"Miss Hudson. Én vagyok az olaszországi Ollini könyvkiadó. Európából, Amerikából, Ázsiából és Afrikából is vannak világhírű írók, akiknek kiadtam a műveit." mondja a férfi. Mi van?

"Elnézést, de engem miért keresett?"

"Miss Hudson, rátalált az egyik emberem a blogjára a 20 Lépés Feléd - re. Az írását már megmutattuk néhány szakértőnek, köztük a szóban forgó személynek is, Mr. Luke Hemmimgsnek. Mind azzal a véleménnyel voltak, hogy ki kell adatni könyvként, mert nagy siker lenne belőle. Természetesen vállalunk minden költséget Mr. Hemminga jóvoltából. Ha alkalmas lenne Önnek valamikor, akkor aláírhatnánk a szerződést." ismertette a helyzetet Mr. Giollini. Kicsit nehéz volt ugyan felfognom, de megértettem, hogy ki akarják adatni a blogom.

"Mr. Giollini, hálásan köszönöm a felkeresést. Mindenképpen kiadatom egy kissé átírt változatban. Nem lenne különösen átírva, csak Mr. Hemmings neve, mivel úgy tudom, hogy fanfictiont nem adnak ki. A szerződés aláírásához hol kellene megjelennem?"

"A szerződés aláírását egy hét múlva teheti meg itt Olaszországban. Majd küldök további információkat e-mailra. Viszlát Miss Hudson."

"Viszlát Mr. Giollini!" letettem és Dom csak bámult rám.

"Na mondd már! Mi történt?" faggatott.

"Tudod írok egy történetet Luke Hemmingsről..."

"Jaja. Az a versenyautós dolog."

"Pontosan. Szóval ki akarják adatni Olaszországban." mondta mire Domnak szó szerint leesett az álla.

"Mondd csak! Hányan is olvassák?"

"Hát úgy néhány millióan." feleltem. Ez soknak számít? Nem tudom.

"Fuh Brooke! Hamarosan te nagy író leszel."veregetett vállon.

"Ahha persze! Te meg űrhajós! Na nincs kedved úszni egyet?" kérdeztem felállva. Leporoltam a fenekem, majd segítettem Domnak álló helyzetbe kecmeregni.

"Tudod mit? Ma mindenre vevő vagyok! Menjünk!" mondta. Bement a lakásába, bezárta az ajtót, majd én is ugyan ezt tettem. Előszedtem az úszócuccom, bepakoltam egy Nike táskába, amit a vállamra csaptam és kiálltam az ajtó elé, megvárni Domot.