Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezett

t r o u b l e

Hey guys!
Na szóval az van, hogy most csak egy ilyen ultra rövid, ultra szar rész sikerült, amiért bocsi...majd a kövi... Na jó olvasást! ♥

U.i.: EL SEM HISZEM, HOGY 6K+ MEGTEKINTÉS VAN EZEN A KIS CUCCON.....KÖSZÖNÖM ♥♥♥

"És mi van ha azt mondom, hogy kicsit sem vagyok halk?" nevettem kacéran.

"Akkor meglátjuk hogy most mi lesz!" vetette rám magát. Öhm szó szerint.

Ott feküdtem az ágyon és Luke hihetetlen gyorsasággal termett fölöttem és...csak bámult. Az arcomat, a számat, mintha a lelkembe látott volna. Ekkor megjelent előttem egy kép.

Megoldjuk. Ketten. Együtt... - Domenic fogja a kezem és megígéri, hogy együtt leszünk! Az ágy közepén..mesztelenül.

De mikor eszembe jutott Luke már késő volt. A szemem könnyfátyolban úszott és én is ellazultam...már nem akartam a folytatást.

"Brooke...figyelj...rám! Hallasz?" láttam meg a szöszi ijedt fejét.

"Igen?" csuklott el a hangom. Na tessék! Hol van a régi tökös csaj?

"Mi a baj? Itt szólogatok vagy öt másodperce!"

"Semmi...csak..."

"Elmondhatod nekem!" mosolygott bátorítóan. Ekkor a tekintete a gipszemre tévedt és mielőtt bármit szólhatott volna közbe szóltam.

"Eltörtem. Vagyis nem én." sütöttem le a szemem. Kicsit nehéz volt, tekintettel arra, hogy Luke még mindig felettem volt. De ez változni látszott, mikor felállt és idegesen a hajába túrt.

"Tessék?"

"Mindegy. Rég volt!"

"Milyen rég?" nevetett fel.

"Négy napja." mondtam suttogva.

"Aham. Rég. Értem. És miért nem akarod nekem elmondani? Hm? Nem szeretsz?" nézett rám kérdőn.

"Nah már megbocsáss! Aki ezt tette az legalább három éve...szóval három éve ismert és legalább két éve eléggé aktívak voltunk és jártunk is..."

"Szóval ha jól értem dugtatok mint a nyulak. Ezzel szemben én?.." vonta fel a szemöldökét.

"Ezzel szemben te alig ismersz engem három napja és mondjam ki hogy szeretlek mikor nem úgy van?" mondtam már én is idegesen.

"Ahaw. Szóval nem érzel irántam semmit. Csak azért kellek neked mert híres vagyok?" fröcsögte.

"Na álljon meg a fáklyás menet Mr. Beképzelt Hemmings! Láttad a mai aktuális fandom cikket rólad? Rólunk? Azt írják, hogy te azért hajtassz rám, mert kezdenek fogyni a rajongóid és én most adok ki egy wattpadon is sikeres könyvet....bocs drágám! Fogadd el!" mondtam én is a magamét. Látszott, hogy kicsit megingott, majd ...nevetni kezdett.

"Aha! Én is szeretnék ilyet kitalálni! Na szólj ha majd meggondoltad magad! Vagy tudod mit? Felejts el! Puszi szivem!" röhögött tovább...majd kinyitotta az ajtó és elviharzott. Nyitva hagyta maga mögött az ajtót ám a szívem ajtaját örökre bezárta.

Hirtelen én is hisztérikus nevetésbe törtem ki, majd fogtam a táskám és a cipőm amit felvettem, majd én is kiviharzottam a házból. Igen. Utánam jöt Pet és Trev is, de nem tudnak megállítani.

"Hé! Hé! Várjál már kislány!" kapott valamelyikük a karom után.

"Igen?" meredtem rájuk.

"Hova mész?"

"A bárba." válaszoltam egyszerűen.

"Melyikbe?" kérdezte Pet.

"Az egyikbe."

"Várjál már! De mi történt?" kérdezte Trev de időközben elindultam.

"Hát Luke átbaszott ennyi. Kész. Vége. True story. Ilyen is van. De ha nem haragudtok, most vár rám a pia, kaja, a szex és a cigi! Ide érzem a felséges illatát!" szagoltam a levegőbe. Persze hogy csak az áporodott, párás levegőt éreztem. "Egyéb kérdés?" néztem rájuk. "Jó nincs. Majd asszem' jövök valamikor" mondtam újabb eröltett nevetéssel és tényleg elmentem. Nem tudom mit diskuráltak a hátam mögött, de az ott is marad.

Nem tudom, hogy utánam jöttek-e vagy nem, de nem érdekelt. A háztól öt perc sétára volt egy bár. Bementem. Már alaposan érződött a pia szaga, ami keveredett a büdös izzadtság szaggal és az egyebekkel. Leültem a bárpulthoz és rendeltem Jack Daniel's-t. Utólag számolva szerintem hat volt, de nem tudom. Mikor már kezdett egy kicsit sok lenni az ital elmentem a tánctérre.
Igaz, senki nem volt akivek táncolhatok, de ez az adrenalin (nevezzük alkoholnak) felspilázott és a gátlásaim elpárologtak.
Mindenkivel táncolt amennyit akart, sőt egy-egy érintés, vagy csók bele us fért. Le van szarva a világ!
Eljutottam arra pontra, amikor mindenen röhögtem. De mindenen. Ha valaki be akarta volna adni, hogy anyám meghalt, csak kinevettem volna.
De tényleg. Az alkohol megtette a hatását! Még emlékszem, amikor egy srác odajött hozzám és megkérdezte, hogy benne vagyok-e egy menetben. Utolsó tudomásom szerint benne voltam, mert jól nézett ki a fiú ráadásul eléggé szöges ellentétet volt...nos az összes kibaszott idiótának akik becsaptak.
Szóval felmentem hozzá.
Az még tiszta, hogy levetkőzünk.
Majd elkezdett csókolgatni, míg végül ... Nem tudom. Kiesik.
Aztán rémlik valami zuhanyzásról és arról, hogy zuhanyzás közben us csináltuk.

×××

Reggel a nap egy késői sugara ébreszt.
Még nem akarom kinyitni a szemem, de amikor oldalra fordultam egy szilárd dologba ütköztem. Egy testbe.
Kipattant a szemem és egy jóképű velem egy idős srácot láttam.
Éppen figyelt engem a gyönyörű barna szemeivel.
Nyitottam volna ki a számat, mikor egy igen kellemetlen helyen fájdalom nyilalt belém.

"Fárasztó volt a tegnapi!" vigyorgott. Ha színjáték hát színjáték!

"Szerintem is!" mosolyogtam én is rá. "De hazavinnél?"

"Nem szeretnéd most is megismételni baby?" Baby... Luke hív mindig így. A picsába! Hív - ott.

"Bocsij most nem. Majd felhívlak valamikor a közeljövőben. Mi a számod?" néztem rá bociszemekkel. Elnevette magát és az ágy melletti szerkényhez nyúlt amin egy toll volt, majd felkapta azt és nemes egyszerűséggel ráírta a hasamra.

"Nah tessék! Hívj bármikor!" kacsintott. Ám ekkor érthetetlen okok miatt émelyegni kezdtem és rámjött a hányinger. Nem a srác váltotta ki belőlem hanem valami más. A fenébe is! Ez már sok!

"Figyu el tudnál vinni dokihoz?" néztem rá megint bociszemekkel.

"De ugye szedsz tablettát?" kérdezte rémülten. Erre egy jó nagyot füllentettem.

"Igen." az arckifejezése nyugodt lett hirtelen és kikászálódott az ágyból. Mi van ha mégis...