Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezett

j a c k

Haliiisztok!
Das ist new rész! Hmm az én kevert nyelvtudásom xd na mindegy! Szóval ez itt az újabb rész és nyugodtan vote-oljatok és kommenteljetek, nem harapok! :-D  (A részben egy újabb szemszög olvasható; valószínűleg nem fog visszatérni)

Nagyjából boldogan caplattam fel lakásom felé az ezer szatyorral. Menet közben az elsőn egy öreg nénike megbámult, a harmadikon pedig egy vén öregember pedig beszólt, de szerintem csak magában beszélt.

A lakásban elpakolgattam meg kaját csináltam és ilyeneket. Most nem akartam átmenni Domhoz, mert...
És ekkor nyögéseket hallottam a szomszédból. Utálom a vékony falakat, és na tessék. Ám ekkor valami épülni kezdett bennem...
A szoba közepén állva megsemmisülve hallgatóztam.

"Ah igen, igen, igen Dom...NEEEE!" hallom meg a sikolyt, amitől a szívem egyre hevesebben kezd verni.

Az az érzés lett úrrá rajtam, mikor valakinek meghasad a szíve. Fizikai fájdalomként ért ez a velőt rázó sikoly.
A levegőt egyre gyorsabban kapkodtam.
Minden egyes lélegzetvétellel közelebb kerültem ahhoz, hogy a sós könnycseppjeim kicsorduljanak. De nem hagytam. A büszkeségem miatt nem hagyhattam.
De amint kigondoltam volna, hogy na most kap az a ribanc...erős zsibbadás jött a fejembe. A látásom kezdett elhalványodni. Leültem a földre török ülésbe. Valamelyest kitisztult a fejem, de amikor meghallottam a szomszédból Dom mély, öblös, elélvező hangját; valami az ájulás szélére toloncolt. És nem kellett sok...egy gondolat...az ájulás sötétségébe taszított.

"Megoldjuk. Ketten. Együtt..."

"Brooke...hallod! Brooke! Ahj a picsába! Most mit csináljak?" hallottam valaki távolt hangját.

A következő pillanatok összemosódtak, mikor próbáltam az eszem kitisztítani. De ez az összemosódás egészen addig tartott míg valaki egy pohár vizet nem zúdított az arcomba.
Mint valami rúgós bohóc pattantam fel fekvő helyzetemből, ezzel szerencsétlenül elborítva... Domot.

"Nah végre Brooke! Azt hittem, hogy már so..." kezdte vidáman de a pofon, amit levertem neki félbeszakította. "Ezt meg miért kaptam?" kérdezte felháborodva.

"Na kérlek szépen nekem te itt ne tedd az ártatlant!" vágok vissza újult erőlökettel.

"Most meg mit csináltam?"

"Vékonyak a falak Dom..." mondom megsemmisülve.

"És?" merte megkérdezni.

"Mit és Domenic? Hm? Felszedtél valakit az utcán vagy egy bárban? Meg kell hagyni, hogy a csaj eléggé hangos. Nem is kicsit hangos! De nem gondoltál arra, hogy esetlek a szomszéd csaj érez valami irántad? Hm Domenic? Nem? Akkor elmondom neked édes drága Dom, hogy egy valami megfogalmazódott bennem. Én szeretlek. Már egy jó ideje szerethetlek, mert Jack nyitotta fel a szemem. Azzal, hogy igazából együtt kellene lennünk. De látom én hogy ezt csak én érzem így, mivel te összefekszel fűvel-fával. Szóval megköszönném, ha elmennél és békénhagynál. Ezek után már semmit sem tudok. Most pedig engedelmeddel mennék bepakolni. Ma utazom anyámhoz." toltam volna félre.

"Na ide figyelj Brooke!" markolta meg erőszakosan a csuklóm. Ekkor jött el az a pillanat, amikor a szemem könnybe lábad és a sírás kerülget. Belenéztem Dom szemébe...és ekkor láttam meg, hogy Dom nincs magánál. Az írisze elfoglalta a szivárványhártyája egészét és most rettenetes fekete gyémántként izzott."Fogalmam sincs, hogy mi a szent égről beszélsz, csupán annyit tudok, hogy most itt állsz és valami hülyeséget fecsegsz itt nekem össze a szerelemről meg arról hogy szeretsz. Ja és mellesleg Jack! Te hányszor feküdték vele le? Hm? Egyszer! Kétszer? Vagy egy tucatnyiszor? He? Te sem vagy jobb. Csak csupán egy olcsó kis kurva vagy akit mindenki megkaphat. Mégis hogy gondoltad, hogy lehet valami köztünk?" ordibált.