Not Normal Events

4. Fejezet.

   Másnap reggel, Mike próbálta hívni Zoét, de ki volt kapcsolva a mobilja. A nap folyamán még próbálta őt hívni, de sikertelenül. Amikor Mike már feladta a hívogatást, váratlanul, csörög a telefonja, Zoé volt az.

   -Szia, Mike. Hívtál?

   -Igen, miért nem vetted fel a telefont? kezdtem aggódni érted.
   -Bocsi, csak az orvosnál voltam, de semmi bajom, csak rosszul voltam reggel.

   -Nem komoly?

   -Nem, valami vitaminokat írt nekem.

   -Oké... 

   Így Mike és Zoé elbeszélgettek estig, anélkül, hogy Mike tudná, hogy Zoé tényleg beteg. Teltek-múltak a hetek, eltelt 6 hónap, de az alatt a 6 hónap alatt Zoé nem akart találkozni Mikeal.  Mike már azt hitte, hogy vele van a baj. Egy nap felhívta Mike Zoét, de nem vette fel a telefont, többször próbálkozott, de sikertelenül. Türelmetlenül, Mike írt üzenetet Zoénak:

   Szia, kicsim. Miért nem veszed fel a telefont? Nagyon aggódom érted! A többi üzenetemre sem válaszolsz.... Van valami baj? Csináltam valamit? Ha igen, mondd el, és bármit megteszek érted! Csak szólj.

   Zoé nem írt vissza. Mike több üzenetet írt neki, de nem érkezett válasz. Mike eldöntötte, hogy még egyszer felhívja. Ezúttal sikerrel járt, de mintha nem Zoé válaszolt volna. Egy szomorú hang beszélt bele a telefonba:

   -Haló.

   -Szia, Zoé. Miért nem válaszol....

   -Nem Zoé! -szakította félbe a hang Mikeot.
   -Hát akkor ki? -csodálkozott Mike.
   -Sajnálom, hogy ezt mondom, de Zoé meghalt.
   -Hogy micsodaaa?? Nem, nem, ez nem lehet!! -dadogott Mike.
   -Igen sajnálom.

   -És ki beszél? 

   -Sarah vagyok, Zoé húga.

   -De hogy halhatott meg Zoé? -kérdezte Mike, könnyes szemmel.

   -Nem mondta egy ismerősének sem, csak mi, a családja tudtuk, hogy Zoénak vérrákja volt. Veled is a kórházból beszélt.

   -Oké, köszönöm az infót. -erre Sarah letette a telefont.

   Mike a szobájában sírt... sírt, órákig sírt. Lefeküdt a szőnyegre, és ott sírta magát álomba. Reggel bemegy Mike anyja a szobába, és látja, hogy a fia a földön alszik, dagadt szemekkel. 

   -Mike! Édesem, kelj fel!
   -Mi a baj, anya?

   -A szőnyegen aludtál?

   -Igen.

   -De hát miért? Mi történt? És miért sírtál?

   -Zoé meghalt, anya! Meghalt!
   -Tessék?! Na de hogy?

   -Vérrákos volt, és csak a családja tudta, nem mondta el senki másnak.

Ez a hír hallatán, Mike anyja is sokkban maradt.

   -És már eltemették?

   -Nem hinném.

   -Gyere, édesem, menjünk ki a temetőbe, nézzünk szét.

   Kiértek... Találtak egy gödröt, ami frissen volt ásva. 

   -Lehet ide fogják temetni. -Mike ismét sírni kezdett.

Az anyja csak nyugtatta, de mind hiába. Zoé már elment, és ezt Mikenak el kellett fogadnia. Zoét másnap temették. A temetésen rengetegen voltak. Mike egy 50 szálas fehér rózsa csokrot tett a sírjára. Miután mindenki elment, csak Mike maradt ott, és így szólt Zoéhoz:

   Te voltál életem értelme! Miért kellett pont neked elmenned? Miért vettek el tőlem?! Jobban szerettelek bárminél és bárkinél! Nem tudom elképzelni az életem nélküled! Te voltál számomra a legfontosabb személy a világon! A következő lány, akit szerettem volna, az a lányunk lett volna! -hevesen csepegtek a könnyek Mike szemeiből. De úgy döntött, hogy hazamegy. 

   Másnap, senki nem volt otthon, csak Mike. Zoéra gondolt, és eszébe jutott, hogy nem tud nélküle élni. Kisétált a vonatsínekig. A vonat elé akarta magát vetni, de ismét eszébe jutott Zoé, és hogy ő azt mondaná, hogy éljen helyette is, ezért inkább hazament.