Løvely {l.h}

Part 1

A madarak halk csivitelésére keltem ma reggel. A nap ragyogóan sütött, s azt gondoltam, milyen szép nap is ez. Bárcsak így lett volna!
Miután kikászálódtam az ágyból a szekrényemhez mentem, majd kivettem belőle egy egyszerű fehér csőfarmert, egy szintén fehér ujjatlannal, s egy barackszínű kardigánnal.
Bementem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam. Miután feltettem egy egyszerű, ám de nagyszerű sminket, lementem a konyhába. Az aznapi reggelim már az asztalon várt rám. Eltettem a táskámba, aztán elindultam az iskolába.
Út közben Rihanna-t hallgattam. Imádom a hangját! Egyszer szeretnék eljutni egy koncertjére. Majd meglátjuk.
Az iskolához érve eltettem a telefonom, majd bementem az aulába, s onnan egyenest a termünkbe. A szobában senki nem volt, szokás szerint. Mindig korábban jövök a kelleténél. Szeretek az első lenni.
Éppen vettem volna elő a tankönyvemet, mikor belépett valaki. De ki lehet az? Ilyenkor még senki sincs itt rajtam kívül.

Felnéztem a magas alakra. Szőke haja tökéletesen állt. Fekete csőnadrágot viselt, szürke rövidujjúval. Tekintetem azonban megakadt a pircing-jén. Mit ne mondjak, elèg jól nézett ki.

-Hello! Ez a 11/B osztály?-kérdezte regedtes hangján.-Én vagyok az új diák.

-I-igen ez lenne a-az.-nyögtem ki a szavakat.

-Szia! A nevem Luke. Luke Hammings. A tiéd?

-Violett Stones.-nyújtottam felé a kezem.

-Örvendek.-fogadta el a magas srác, ezek szerint Luke.

Mire feleszméltem, Luke a hátam mögött ült és a többiek is megérkeztek. Lucy -a legjobb barátnőm- ült le mellém.

-Vio, minden oké?-kérdezte, miközben gyanúsan méregetett. Róra tudni kell, hogy mindig tudja, ha valami gáz van. Én csak hátra pillantottam a mögöttem ülőre. Ezt ő meg is értette, aztán felállt és a hátam mögé sétált.

-Szia. Lucy Burger vagyok. Ha jól tudom te vagy az új diák. Nem de?-kérdezte ki Luke-ot a barátnőm.

-Igen, én lennék az. Örvendek.-nyújtotta Luke a kezét Lucy felé.

-Úgyszintén.-fogadta el Lulu.- Lenne kedved este eljönni az év elelyi medencés buliba?

-Majd meglátom. Be kell pótolnom a lemaradottakat.-válaszolta. Na, még egy lúzerrel bővült a csoportunk... Hurrá...

-Mindenképp be kell nézned! Az év elelyi a legjobb egész évben! Na meg az évvégi...-gondolkodott Lu.
Mielőtt Luke válaszolhatott volna, megszólalt a csengő. A tanárnő belépett az irodalom terembe, s elkezdődött az óra.

******************************************
Este:

A térdig érő, fekete ruhámban álltam, Roberték háza előtt.becsengettem, majd vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót. Miután ez megtörtént, beléptem a hangos zenével megtelt lakásba. Már így is elég sokan voltak, akkor vajon mi lesz később?
Odasétáltam a pulthoz és elvettem egy pohár pezsgőt.
Tekintetemmel Luke-ot kerestem, de nem találtam sehol. Lehet még nem érkezett meg.

-Na végre, te is ideértél!- mondta valaki a hátam mögött.

-Rég láttalak. -köszöntöttem az illetőt.

-Calum mindig vissza jön az ő Vio-jához.-gügyögte Ashton.

-Ma sincsen humorod, ahogy semmikor nem volt.-válaszolt neki Calum.-Húzzál és írj fel még egy lányt a listádra.

-A te listádra is ráférne bővíteni.

-Elég lesz! Ashton, azt hiszem, várnak rád.- mutattam a szőke, agyonplasztikázott lány felé.
Ashton rákacsintott a csajra, majd kivette a kezünkből a pezsgős poharat és továbbállt.

-Ő sosem változik.-sóhajtott Calum.

-Hát, úgy látszik...-montam.-De mesélj, mi van Sydney-ben?
Calumról tudni kell, hogy ha valamit a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Kb. 18 éves volt, mikor gondolt egyet, s elköltözött a nagyvárosba. Elég vakmerű döntés volt szerintem, pénz, munka és szállás nélkül nekiindulnia a nagyvilágnak, de ebben is helytállt, mint mindenben.
A beszélgetés közepén megpillantottam ŐT.