Árnyék Csókolta ♠Befejezve♣

Egy hét elteltével...

-Jó oké anya felhívlak ha odaérem!

-Jaj kincsem- puszilta meg a homlokomat szóval még is aggódik, jó tudni.

-Anya mennem kell vagy a gép elmegy .

-Jól van. - adott puszit -Aztán majd hívj ha odaértél!

-Jó,jó- mondta mosolyogva majd adtam egy puszit apának aki már sírni készült ezért gyorsan elrohantam a kis táskámmal a ,,kis alagút" felé ( én így hívom) és a jegyemet odaadtam a nőnek aki csak megnézte és adta is oda. Közben hallottam amit apu mond : ,, Jaj a kis Hemmingseink gyorsan felnőttek" erre a mondatra kicsordúlt egy könny a szememből de gyorsa letöröltem, hogy ne vegye észre senki. Belépve a ,, Kis alagútba" hátranéztem utoljára és integettem nekik és és rám csukták az ajtót. Kössz..

-Hupsz bocsánat- mondta a nő

-Semmi baj- morogtam és indultam a géphez, fellépkedtem a lépcsőn majd be a gépbe ahol egyből az első osztályhoz vezettek. Az ablakhoz ültem ahol a két szárny van, innen a legjobb felszállni. Mellettem egy férfi ült akinek volt fejpárnája nekem meg nem szomorkodtam mire a férfi hozzám szólt:

-Ön is kér egy párnát?- kérdezte mire bólogatni kezdtem, a férfi lehajolt és előszedett egy nyakpárnát

-Oh ön a megmentőm köszönöm- mosolyodtam rá, ő is vissza mosolyodott és a táskájában kezdett matatni azt hittem, hogy a beszélgetésünk ennyi volt de nem.

-Nyársat?-kérdezte előhúzva a táskájában lévő nyársat, furán néztem rá ugyan ő meg elnevette magát és ekkor hallottam meg: ÖVEKET BEKÖTNI, FELSZÁLLUNK erre becsatoltam az övem mire a mellettem lévő férfi is.Ő kínálgat minden félével és meg annyit sem tettem, hogy bemutatkozzak neki.

-Avery Hemmings- nyújtottam a kezem

-John Tacker hívj csak Johnnak- rázta meg a kezem, John kb. 50 éves korában járhat ehhez képest halálfejes pulcsiban ült mellettem

-Olyan ismerős, nem találkoztunk már valahol?- kérdezte John

-Nem hinném- mosolyogtam rá

- De de ön virít a lányom falán csak rövid, szőke hajjal és azzal az izével a száján- mondta mire elkerekedt a szemem, hurrá egy Luke rajongó a lánya, komolyan mostanság mindenhol őt látom, hallom.

-Nem hiszem, hogy az én lennék nem alakítottam bandát és szerintem híres se vagyok viszont a testvérem az,az iker testvérem Luke Hammins szerintem őt láthatta a lánya falán.-mormogtam ugyan is oké ikrek vagyunk de nem nézek ki úgy mint Luke én lány vagyok ő meg fiú neki szőke haja van és tenger kék szeme ami nekem is tenger szinű viszont a hajam mellig érő fekete és hullámos ezt, hogy lehet össze hasonlítani?? Mondjuk lehet, hogy az arcunk nagyon hasonlít de akkor is ő fiú én meg lány öcsém a mai öregek.

-Oh a lányom nagyon fog örülni, hogy egy igazi híres ikrével találkoztam.- mosolygott - Csinálhatok önnel egy selfiet?- na persze ezt már tudja, hogy mi az a selfie de a fiút meg a lányt nem tudja megkülönböztetni.

-Persze- mosolyogtam rá kedvesen de akkor már kérem azt a nyársat! John megfogta a telefonját és kattogtatni kezdett vele. Khm szóval lettek olyan képek... Én legalábbis csak mosolyodtam mindegyiken John meg minden pofát vágott, lett egy normális az elején aztán John a nyelvét mutatja, megnyalja az arcom (?), puszit ad az arcomra, vicsorít ,mosolyog... aztán megunta így a mögötte lévő emberkével kezdett el selfiezni. Én inkább bedugtam a fülembe a fülhallgatót és kifelé bámultam. Észre sem vettem, hogy felszálltunk ezen gondolkozva kicsatoltam az övem és ragadtak le a szemeim.