Harry Styles | Confident

1. fejezet - 1. rész

- Sajnálom Mr. Edwards, de az e-havi bérleti díjat nem tudom időben kifizetni. - közölte anyám a főbérlőnkkel.

- Nem érdekelnek, a problémáid én csak a pénzem akarom - kiabálta a nagydarab kitetovált ember anyám felé miközben közelebb lépett hozzá.

Egy kis patkánylyukban lakunk még megfordulni is alig lehet.

Közös ágyban alszom anyával és a 4 éves húgommal.

Hogy várhat ezért a lyukért egy fontot is.

- De adhatok pár nap haladékot - suttogta a fülébe mély hangon a nagydarab fickó miközben az egyik kezével már a nadrágját gombolta.

Anyám vette a célzást és beleharapott az ajkába megfordult és a szoba felé vette az irányt.

Anya mindig ilyen könnyűvérű volt, ahol csak tudta kihasználta a testi adottságait.

Miután apa lelépett mindent képes lett volna megtenni azért, hogy ne kerüljünk az utcára.

Délelőtt egy mosodában melózott este viszont a környék kiéhezett és elhanyagolt férjeit fogadta az ágyában.

Ilyenkor a húgom és én általában a szomszéd néninél töltjük az este nagy részét, de amikor ő nincs otthon, mint mondjuk ma este akkor a fürdőbe várunk, míg anya végez az esti munkájával.

Mivel csak egy szoba van a házban ezért ilyenkor még a konyhába sem szabad kimennünk, mivel anya nem szeretné, ha bármit is meglátnánk abból, amit csinál.

Igazából sosem beszéltünk erről mivel mikor szót ejtettem erről mindig az volt a válasza, hogy csak miattunk teszi ezt és nem akar erről többet beszélni.

Holmes Chapel egy nagyon kicsi város mindenki ismer, mindenkit.

Pontosan tudták, hogy anya esténként prostiként dolgozik.

És azt tudták, hogy apám egy alkoholista volt és hogy folyamatosan verte a feleségét és a gyerekeit.

A 15 voltam, amikor végleg eldöntötte, hogy az italt válassza a családja helyett és elmegy.

Most nem tudom, merre van, és azt sem hogy mi van vele próbálok nem gondolni rá.

- Gyere, most már kimehetünk, de sietnünk kell - szóltam Carrienek,

Kiosontunk a konyhába kinyitottam a hűtő ajtót és megnéztem miből lehet választani.

- Mit szeretnél? ¬- kérdeztem Carrietől a hűtőre mutatva.

- Van egy félig megevett rántotta és egy kevés zöldbabfőzelék, és ha jól látom, akkor egy szelet szalámi is akad - soroltam a választékot.

- Tejet kérek - kiabálta megörülve a tejes doboz láttán.

- Hé hé húgi azt akarod hogy meghalljanak minket shhhh - emeltem a számhoz a mutatóujjamat.

Majd kivettem a tejes dobozt és megráztam.

- Sajnálom, de ez elfogyott. - néztem csalódott arccal a kistesómra, aki elkezdett sírni.

- Ne sírj, azt hiszem, van, még egy kis dugi pénzem elmegyek a boltba és veszek neked tejet, de te most menj vissza a fürdőbe.

Felvettem a kabátomat és kifelé indultam az ajtón, de a szemem megakadt a főbérlő motorkulcsán, amit az asztalra dobot, amikor bejött.

Emlékszem, amikor 7 éves voltam apám elvitt motorozni, de egy óra múlva már a következő város kocsmájába kötöttünk ki, ahol azt hazudta a helyi pincérnőnek, hogy egyedül kell nevelnie és hogy anya meghalt.