Harry Styles | Confident

1. fejezet - 3. rész

Ahogy sejtettem a terem tele volt emberekkel és addigra a lámpák is le voltak oltva csak a különböző színű reflektorok fényei világították be a helyet.

- A meló ott van szépségem – mondta Zayn a semmiből megjelenve miközben a szemével végig mért.

- Hát persze már is megyek – feleltem zavarodottan.

- Csini vagy biztos sikered lesz. – közölte és beolvad a nagy tömegbe.

Elindultam a bárpult felé ahol Oliv már éppen kiszolgált valakit.

A pult elé érve nem láttam semmi kis rést ahol bemehettem volna ezért kétségbe esettem néztem Olivra.

- Mássz át– mutatott az előttem lévő hosszú fekete pultra.

Bólintottam egyet majd felemeltem a lábamat és felálltam a pultra.

- Táncolj baby – kiáltotta egy középidős ember mikor meglátott a pulton állni.

- É-én nem – még életemben nem voltam ilyen zavarban, mint most ijedtemben leugrottam az asztalról hátat fordítva az addigra a táncért kiabáló embereknek és a kezembe temettem az arcom.

- Ha ki sírtad magad kislány dolgozhatnál is egyedül nem bírom. – szólalt meg Oliv.

- Nem sírok é-én csak – magyarázkodtam.

- Remek akkor fogd meg azokat az üvegeket és szolgáld ki az urakat. – utasított egy karton piára mutatva.

Kiskoromban apám miatt sokat voltam ittas emberek között kocsmákban.

Végig néztem apám béna próbálkozásait a pincérnőknél, ahogy próbálkozott ágyba hívni őket.

Na, én biztos nem fogom megadni magam az első jóképű jött mentnek az tuti.

- Mit adhatok – kérdeztem az előttem álló férfit.

- Egy tequila lesz kislány – válaszolta elég mámoros hangulatban.

- Már is adom – lenéztem az üvegek sokaságára.

Vajon melyik lesz az kérdeztem magamtól?

- Egy pillanat – mondtam majd lehajoltam a pult alá, hogy az üvegeket közelebbről szemügyre vegyem gin tonic, whisky, olvastam az üvegek címkéjét.

- Mi lesz, már hol van a piám – kérdezte dühös hangon.

Meg fogtam egy üveget lecsavartam a tetejét és bele töltöttem az előttem lévő pohárba.

- Parancsoljon – feleltem elégedett hangon.

Nem válaszolt csak bele ivott az italába, de közben egy fura tekintet ült ki az arcára.

- Ez nem az, amit rendeltem – válaszolta vissza téve elém a poharat.

- Mit számít a végeredmény ugyanaz lesz – feleltem határozottan és közben a következő vendég felé fordítottam a fejem.

- Ezt nem fizetem ki – mondta és a képembe borította a pohár tartalmát.

Az egész olyan gyorsan történt, hogy reagálni sem volt időm.

Még soha nem történt velem ilyen.

Egy pár másodperc múlva magamhoz tértem és éreztem, hogy a kezdem elveszíteni a türelmem.

Már az első pillanattól kezdve nem volt színpatikus ez a hely és ez a bunkó még jobban megerősített abban, hogy még egy estét nem töltök itt.