Harry Styles | Confident

1. fejezet. 2. rész.

- Ébresztő kis manó – szóltam Carrienek

- Itt vagyunk – mondtam és az ébredező városra mutattam.

Nagyon fáradt voltam ezért az első számú terv az volt, hogy keresünk egy olcsó hotel szobát, de előtte reggelizünk.

Megláttam egy nagyon aranyos kis vendéglőt és lelassítottam majd leparkoltam az autót.

- Most eszünk valami finomat rendben – mondtam közben kikapcsoltam Carrie biztonsági övét.

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a vendéglőbe, de az ajtó előtt egy jól öltözött magas ember állított meg minket.

Mit szeretnének itt ifjú hölgyek? – kérdezte miközben végig mért minket.

- Reggelit – kiabálta a húgom.

- Oh, elnézést – mentegetőztem a közbe szólás miatt.

- Sajnálom hölgyeim, de nem szolgálhatom ki önöket – felelte fen hangon.

- Van pénzem – mondtam

- Elhiszem, de az öltözetük rontja a vendéglőnk hírnevét. – válaszolta miközben a ruhánkra mutatott.

Elfelejtettem, hogy az este közepén jöttünk el és Carrie pizsamában volt még és rajtam pedig ugyan az a kék felső volt, amiben kiraboltam a boltot.

- Akkor elvinnénk az ételt – mondtam.

- Attól tartok az sem lehetséges. Legyenek kedvesek és fáradjanak ki az épületből, mert kénytelen leszek a biztonságiakat hívni. – fenyegetőzött.

Nem válaszoltam inkább csak kézen fogtam a mellettem álló csalódott kis lányt és kimentem az ajtón.

Megkaptam az első pofonomat az álom városomban remek.

Megláttam egy hot dogos standot az utca másik oldalán majd arra felé sétáltam.

- Két hot dogot szeretnék – mutattam a kezemmel.

- Kis vagy nagy adagok legyenek – kérdezte. Ránéztem Carriere.

- Legyen két nagy adag sok ketchuppal – mosolyogtam

- Már is adom hölgyeim – felelte a mókás kinézetű ember az akcentusából ítélve Ír lehetet.

- Köszönöm szépen – hálálkodtam és a kezébe adtam a pénzt.

Mikor elmentünk és oda adtam a hot dogot Carrienek csak akkor vettem észre, hogy a mókás ír emberke egy nevető fejet rajzolt a ketchuppal a húgom ételére.

Úgy tűnik még sem mindenki bunkó itt.

Leültünk egy padra, amíg megettük a hot dogot.

Majd azon gondolkodtam hová mehetnénk ezután.

Visszamentünk a kocsiba és elindultunk egy hotelt keresni.

Az egyelten olcsó szállás, amit találtunk még így is a duplája annak, amit otthon kellet fizetni.

Itt minden nagyon drága, hamar el fog fogyni a pénz.

Muszáj lesz elmennem, dolgozni.

Kiszálltunk az autóból majd a csomagtartóból elővettem a táskánkat és bementük a hotelba.

A recepciós egy fiatal szőke nő volt és mikor beléptünk mosolyogva nézett ránk.

- Jó napot egy szobát szeretnénk – mondtam.

- Mennyi időre? – kérdezte kedvesen.

Nem tudom mennyi ideig lesz elég a pénz fizetni ezt a szobát mondtam magamban.