Hopeless

4. A mindennapok varázsa

  Lépteim zaja visszhangzik a félhomályba borult folyosón,melynek fala most olyan szürkének és halványnak látszik,mint még soha. Probálok a lehető leghalkabban közlekedni,mivel tudom hogy a lakótársam minden apró neszre képes felkelni,még ha az egy tollpihe is. Ásitok egy aprót,de csak csukott szájjal az esetleges hangok elkerülés végett,majd tovább surranok a nappaliba és onnan a konyhába,de meglepetésemre már fel van kapcsolva a lámpa és egy árnyék sziluettje rajzolódik ki a kövezeten. - Mi a francot keres hajnalban a konyhában?? - magamban már csak sóhajtok egyet és késlekedés nélkül lépek be az étkezőbe.
- Mit csinálsz?? - dörzsölöm a szemem,mert még némi álmosság burkolja be az agyamat. Furcsa módon Kei már utcai ruhában ácsorog a csap előtt és kotorászik egy fehér vászon szatyorban.
- Aludj vissza nyugodtan Nao. Sajnálom ha felébresztettelek,nem volt szándékomban. - megfordul és közelebb lépve nyom egy puszit a homlokomra,amitől kicsit kezdek felébredni.
- Nem történt semmi,de válaszolnál a kérdésemre?? - közelebb lépek a faliszekrényhez és pohár után kezdek kutatni,mert a torkom nagyon száraznak hat.
- Elmentem vásárolni egy kis reggelit,mert ilyenkor a legfrissebb minden. - pakolászni kezd és sorban rakja ki a forró pékáruk tömkelegét,mellette sok-sok müzlis doboz társaságában.
- Hány napra vetted ezeket,mert hogy nem csak mára,az "hétszentség". - mosolyogva veszem kezembe az egyik croissant-t és megnyomva hallgatom a ropogás szinfoniáját. Szaglászom a finomságot és annyira friss minden hogy nem birom megállni hogy ne harapjak bele.
- Csak elkapott a hév,de elfog fogyni hidd el!! - nevetni kezd és közeledik felém,majd a fejem felett kezd kutakodni* - Akarsz már most reggelizni?? - rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel,amitől elolvadok egy pillanat alatt. Újra pír jelenik meg az arcomon,igy kelletlenül is elfordulok hogy ne lásson ilyen állapotban.
- Per...sze reggelizhetünk,de akkor... - kezében két tányérral huzódik vissza és egyből meglátja rajtam a "tetszetőség" jeleit. Megsimogatja az arcomat és sóhajjal forditja a tekintetemet maga felé.
- Ne szégyenlősködj Nao!! Miért fordulsz el?? - leteszi a fehér garnitúrát a márványra,majd a szélnek dől és figyel tovább,de a keze még mindig a bőrömet simogatja,amibe önkéntelenül is belesimulok.
- De én nem is szégyenlősködöm,csak melegem lett,mert... - rám néz a fekete gombjaival és tudom hogy ha folytatnám akkor hazudnék mégjobban. Megfogom a kezét,ami simít és lassan a mellaksomra húzom hogy a testem valaszt adjon. A mellkasomban zakatol a szivem,mivel a közelsége örületbe képes ejteni. Közelebb jön és magához húz hogy én is érezzem a ritmusos dübörgését,amit ha egymás mellé állítanánk az enyémmel,szinkronban lennének,mint egy metronóm rigmusai. Az ölelése meleget áraszt és bizalmat,amit már éreztem máskor is,amikor éppen vigasztalt vagy csak kedvesen közeledett felém és biztatott engem. Felnézek rá és egyből a száját találom az enyémen,de csak egy apróbb puszit kapok a megnyugtatásomra.
- A reggeli adagod,de a tegnap estit nagyon eltúloztuk. Nem gondolod?? - előző este,amikor egymásnak estünk Kei-jel,hát eléggé nem hagytuk a másikat élni,de nem csináltunk durva dolgokat csak csókban fejeztük ki a vágyainkat. Elvörösödöm jobban és elhúzódom a karjaiból,majd kimegyek felvéve a tányérokat,de egy kéz visszaránt.
- Menjünk enni!! - felkapom a fejem,de a következő pillanatban már ujra a finom ajkai harcolnak az enyémmel és feltapadok a falra,mint egy matrica. Elmém harcolni kezd és egy laza mozdulattal tolom el magamtól hogy hagyja abba a dolgokat.
- Baj hogy ujra megcsókoltalak?? - az arcán kis bánat villan át,majd mosollyal az arcán veszi el a tányért a kezemből.
- Nem kell sietnünk Kei. Hiszen csak tegnap csókoltál meg elsőnek. Apránként kell haladnunk és a másik...Mi még nem vagyunk egy pár sem. - visszamegyek egy-két sütiért és apróságért,de amikor újra előtte állok,ő még mindig lefagyott rendszerrel bámul,majd nyilni kezd a szája és motyogni kezd alig hallhatóan.
- Most haragszol?? - leül a kanapéra,majd az ölébe veszi az egyik párnát és arra könyököl,hogy onnan nézzen tovább.
- Ne butáskodj!! Csak mondtam hogy ne siessünk el semmit,mivel te sem tudod elfogadni rendesen hogy...biszexuális vagy. - mellé huppanok és a dohányzóasztalra rakom a cuccokat. Kezembe kapok egy ujabb croissant és Kei felé nyújtom hogy harapjon egyet.
- Igazad lehet. Nagyon fura hogy most már nem csak a lányok érdekelnek,hanem a férfiak is...vagyis csak egy. - elveszi a kezemből a harapnivalót és a kanapéra dől felszegett fejjel,ölében immáron egy tányérral.
- Ne jelentsd ki hogy a férfiak is,mert amíg nem történik több,addig nem mondhatod ezeket. - elég burkoltan fogalmazok,de a lényeg is kiszűrődik,mert Kei egy kisebb harapás után köhögőrohamot kap. Egyből felé fordulok,de látom hogy már nincs baja,mert kiköpte a falatot hogy ne fulladjon meg.
- Bazdmeg Nao!! Te megakarsz ölni?? - enyhén elneveti magát,de még mindig kaparja a torkát a süti maradéka. Párducmozgással kipattanok a párnatengerből és hozok a hűtőből neki egy kis tejet,mert ha így folytatja akkor tényleg meg fogom ölni.
- Látod ezt mondtam... - nem mondok mást,mivel értelmetlen lenne elhitetni magammal a dolgokat. Egy korty után lerakja a dobozt és ujra felém fordul a testével együtt.
- Egy lánnyal más a szex,mert hát... - ránézek és elhallgattatom épp úgy mint a kocsiban,majd megrázom a fejem és általánosan kezdek beszélni.
- Hanyagoljuk ezt a témát,mert reggeli közben utálok a dugásról diskurzust folytatni. A másik meg hogy még nincs itt az ideje ilyenekről dumálnunk,mivel mint már mondtam...mi még nem vagyunk egy pár,hanem csak alakulóban van a kapcsolatunk. - elveszem az ujjam,de még mielőtt megtehetném,Kei egy apróbb puszival lepi be a kis bőrfelületet és mosolyra húzza fehérben csillámló ajkait.
- Értettem!! - visszadől a díszpárnák közé és folytatja az eddig tevékenységét,míg én újra gondolkodóba esem a saját szavaim miatt,miszerint mi nem vagyunk egy pár. Lehet hogy hiú vagyok,de nem akarok semmit sem siettetni,mivel ez mindkettőnkek egy hatalmas ugrás volt egy végeláthatatlan utazásba.- Siess már Kei!! El fogunk késni megint... - idegesen ácsorgok a liftnél és nyomkodom vadul a felvonó,sárgában úszó gombját,de már vagy fél perce csinálom és nem történik semmi. Hátrapillantok egy másodpercre,de az ajtóban még senkit sem látok,igy újra kiabálni kezdek. - Csipkedd már magad basszus!! - gondolkodom hogy visszamenjek és a fülénél fogva rángassam ki, mint régebben, de ahogy felötlik bennem az ötlet,épp úgy tűnik el a fejemből,mivel Kei már a zárral kezd babrálni és félkézzel a nyakkendőjével baszakszik.