Szívtipró

7.-Zárt ajtó

Molly

A hétvégém olyan gyorsan eltelt , észre se vettem már hétfő volt.

Egy újabb olyan nap, amikor mindenki levegőnek néz kivéve Őt.

Dylan.

Mindig rá gondolok. Időt kértem ez így igaz. Neki is jót fog tenni hisz nem is ismerjük még egymást.

De én nem bánom.

Néha veszélyesen kell élni nem igaz?

Reggel úgy éreztem, hogy ez a nap teljesen más lesz.

Igazam lett:

Mivel ma elmaradt az első órám volt időm többet aludni egy kicsivel és elkészülni is.

Mikor kiléptem az ajtón a nap már javában sütött pedig november közepe volt.

Mégis élvezhettem a melengető sugarakat az arcomon.

Sokat gondolkodtam míg az iskolának nevezett hatalmas épület elé értem.

Benn már javában nyüzsögtek a diákok és siettek ebben a pár perces szünetben eljutni az egyik teremből a másikba.

Én csak lehajtott fejjel járkáltam közöttük és mentem a szekrényemhez.

Az első 3 órám gyorsan eltelt. Igaz alig figyeltem mégis mindent tudtam.

Épp a következő órámra tartottam mikor megláttam Őt a folyosó végén.

Észrevett, mosolygott rám és szemeztünk egymással egy darabig, mire észbe kaptam.

Megráztam a fejem és lehajtott fejjel, gyors léptekkel mentem a dupla rajz órára.

Itt se történt semmi érdekes, így mentem a következő órámra ami dupla irodalom volt.

Benn a teremben már mindenki ott volt én értem be utoljára.

Gyorsan leültem a helyemre és vártam, hogy a tanár diktáljon.

A két irodalom óra után szedem össze a cuccom, de a tanár megkért, hogy töröljem le a táblát, ami kicsit szokatlan volt számomra, de megtettem.

Mikor végeztem vele, megfordulva Dylant veszem észre az ajtófélfának dőlve.

- Igen? - kérdem.

- Nem tartod furcsának, hogy letörölteti pont veled a táblát?

- De. Miért?

- Én kértem meg rá.

- Mi? - kérdem dühösen.

- Szerettem volna veled beszélni.

- Miről? - sóhajtok.

- Kettőnkről. - jön felém és áll meg előttem.

- Hát kezdj bele. - teszem karba a kezem.

- Én..Nem mondhatok semmit.

- Miért?

- Mert nem lehet.

- Hát rendben. - sóhajtok és indulok az ajtó felé.

- Neee. Kérlek maradj.

Megállok és fordulnék vissza, hogy beolvassak neki, de egy kattanás elveszi a figyelmem:

- Ez mi volt?

- Nem tudom. - suttog.

Elindulok gyorsan az ajtó felé és mikor a kilincset lenyomnám az nem nyílik. Elkezdem rángatni, hogy hátha beragadt, de el kell fogadnom a tényt, hogy minket bizony bezártak.