Péter Srámek és én

Lara

-Biztos ne menjek hamarabb? - kérdeztem Zsoltit telefonon.

- Ha végig akarsz ülni egy unalmas galériamegnyitót akkor hajrá - röhögött bele a mondandójába. Erre én elhúztam a számat. Zsolti tudja hogy mennyire utálom az ilyen megnyitókat, amiken egy képen van három ecsetvonás és az emberek azt bambulják és megveszik horrorösszegekért.

- Kösz, kihagyom.

- Ne szomorkodj Laramaci, még így is együtt megyünk az Útvesztő kettőre!

- Oké, ne aggódj túlélem - mosolyogtam - Találkozzunk a mozi előtt!

- Szeretlek, majd hívlak - és letette.

Később mégis úgy döntöttem hogy hamarabb megyek fel Pestre. Zsoltival már tíz hónapja együtt vagyunk. Ő festészetet tanul az egyetemen, és meg végzős vagyok egy Szegedi gimiben. Régen Zsolti is az én gimimbe járt, eggyel fölöttem, így ismerkedtünk meg. Mindenki azt mondta, hogy úgysem illünk össze, ne is foglalkozzak vele, hiszen ő drámai szakon tanult, én meg matek- fizikán. Ő  szabadidejében furcsa helyekre jár bulizni, én meg minden időmet a moziban töltöm, hogy utána filmkritikát írjak. Ő az underground stílust kedveli, az én meg Directioner vagyok. Neki fültágítója van, én pedig elájultam amikor megláttam a tűt, amivel ki akarták fúrni a fülem. Szóval, minden jel arra mutatott hogy nem illünk össze, és aztán kiderült, hogy mégis. Bár egy különbözőségünktől a mai napig félek. Ő előttem több lánnyal is együtt volt, nekem viszont ő az első barátom. Tudom, hogy azt mondta hogy vár rám, de azt hiszem nem várhatom el ezt tőle többé. Így hát ma délután a Women's Secretben beshoppingoltam egy szexi melltartó bugyi kombót, hogy lenyűgözzem őt. Ahogy ez eszembe jutott, elkezdtem pánikolni, de aztán megnyugtattam magam; ő szeret, én is szeretem, egyértelmű, hogy ő az igazi, és elindítottam a telefonomon az Up All Nightot, és az út további részében a vasúti sín mellett elrobogó erdőt néztem.

..............................................................................................................

Oké, itt vagyok Zsolti kolis szobája előtt, 4 órával a találkozó előtt. Még nem kezdődött el a kiállítás, itthon kell lennie. Nagylevegő, kifúj, és csöngettem. Senki nem nyitott ajtót. Újracsengettem, még mindig nem. Te jó ég lehet, hogy megsérült? Nekifeszültem a rissz-rossz ajtónak,ahogy tanította nekem Zsolti, hogy bármikor be tudjak jutni. Be sikerült jutnom, és mocorgást hallottam a szobájából. 

- Zsolti? - kérdeztem, és lenyomtam a szobaajtajának a kilincsét arra számítva hogy épp ájultan fekszik. De nagyon is ébren volt. Ráadásul egy szőke lánnyal egymásba gabalyodva, meztelenül csókolózva az ágyán.