Péter Srámek és én

Péter

- Megint csak második - gondoltam magamban ahogy a whiskey-mben forgó jégkockákat figyeltem. Nem gondoltam volna hogy a Sztárban sztár döntője után egyedül fogok ücsörögni egy random romkocsmában, de mégis ez történt. Hittem a győzelemben, harcoltam érte, de nem, megint második lettem, pont mint az előző kapcsolatomban. Te jó ég, hányszor öltöztem nőnek a műsor kedvéért, csináltam magamból hülyét, de mégsem értem el a célom.

- Szomorú - jutottam erre a következtetésre és felhajtottam a whiskey-m, majd nyomban kértem egy újat.

Hirtelen lehuppant a mellettem lévő bárszékre egy lány. Fiatalabb volt, mint én, olyan 18-19 körüli lehetett. Szép lány volt, dús mogyoróbarna hajjal, de világított róla hogy szét van esve. A szempillafestéke nagy fekete pandaszemeket festve folyt el az arcán.

- Hé! - szólt a pultosnak. - Egy üveg Jack Daniel's-t kérnék.

Eléggé ki lehet akadva ha egy egész üveg piát kért - sóhajtottam, és amint kihozták az adagját, megkocogtattam a vállát.

- Figyelj.. Jól vagy? - kérdeztem, amire ő meglepődött, majd dühös lett.

- Hát persze, csak épp most nyitottam rá a pasimra, akivel már a közös életünket terveztük, hogy megcsal! Fantasztikusan vagyok! - dühöngött, és remegő kézzel próbálta beleönteni az italát a pohárkába de a fele mellément.

- Nyugi - segítettem neki visszarakni az üveget a pultra. - Nem akarod inkább elmesélni, hogy hogy történt? - Remek vagyok, komolyan, én is egy roncs vagyok erre még segíteni akarok ennek a széthullott lánynak. Ha ezért nem jár béke Nobel, akkor miért?

- Nem - lökte le a kezemet, és inkább üvegből ivott. A felét felhajtotta, majd mélyen a szemembe nézett. - Addig iszok amíg olyan részeg leszek, hogy lefekszem veled, macikám!