Stella

3. rész

Mikor hazaértem anyu Stillát ápolgatta,míg az sírt. Mi a fhaszért kell ennek sírni mindenért? Basszus. Anya mindent megtud. Ezt nem lehet kibírni. Se szó,se beszéd,felrohantam. Becsaptam az ajtót. Rhyt akartam tárcsázni,de nagyon este volt. 2 perc elteltével ő hívott engem. Annyira megkönnyebbültem. Felvettem.
-Szia,ciculi!
-Ciculi? Amúgy szia!
-Mostantól Ciculi leszel,Baba.
-Dejó nekem.
-Na mond,mi a baj?
-Miből gondolod? Hisz nem is nagyon ismersz.
-Hallom a hangodon.
-Tudod... Stilla,vagyis az,aki ott volt velem a parkban,most beszél anyunak mindenről. És szobafogságot is kaphatunk,hogy semmi ne érjen minket...
-Hol laksz? Eléd megyek.
-Wat? Miért?
-Mert hiányzol.
-Máris? Vagy egy órája voltam ott.
-Tudom.
-Na jó. Stricke u. 56.
-Jó,sietek. És itt alszol nálam.
-Mi...-nem fejezhettem be,mert letette. Rendbe szedtem magam. Lementem,és közöltem,hogy ma nem alszom itthon. Anyu meghökkent,de azt mondta,hogy rendben,úgyse tud visszatartani. És igaza volt. Aztán egy 10 perc után Rhy csengetett. Kinyitottam az ajtót, és Rhy nyakába ugrottam. Megpuszilt,és így vitt az autójához. Összekulcsoltam a lábam a derekán. Puszilgatott,és berakott az anyós ülésre. Becsatolta rajtam az övet én meg szájon pusziltam. Átment a másik oldalra,és beült a kormány mögé.  Beindította az autót és elindultunk. Odaértünk hozzájuk. Kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam,megfogta a kezem,és besétáltunk. Nagy házuk volt,nagyobb mint a miénk. Tetszett. De amint beértünk... anyja kicsit szeleburdi,de nagyon kedves. Apja komor,és nagyon kemény,ám láttam rajta,hogy tetszek neki. Az öccse,aki 6 éves,nagyon aranyos volt. Anyja sokat kérdezgetett. Aztán,a kisöccse,akinek kiderítettem a nevét: Felicitász,felhívott játszani. Cuki volt nagyon. Amikor kész lett a munkával felült mellém,és együtt nézegettük mit épített. Aztán feljöttek Rhy szülei,hogy le kell fektetni Felicitászt. Mi is lefeküdtünk Rhyvel,mikor apja jött be:

-Rhy,keresnek. Valami Abigél.

-Mi?-kérdeztem.

Rhy odament,és elvette a telefont.

-Hálló?-kérdezte Rhy.

-Szííííííjja! 

-Watafak? Ki vagy?

-Abigél,drága. Hát nem emlékszel?

-Mi a faszom? Nem. És semmi kedvem hozzád,Abigél, hagyjál békén-azzal kinyomta.

-Ki volt az?-kérdeztem.

-Valamilyen Abigél. Fasz tudja,minek hívott. Nem is ismerem. Nem t'om,honnan van meg neki az apám telószáma. És hogy honnan tudj a nevem. Biztos valamelyik haver szórakozik.

-Aha értem...-nem nagyon hittem neki. De nem volt mit tenni,haza nem akartam menni.