First :3

382 35 3
                                    

Én egy pillanatra komolyan elhittem, hogy lehet normális karácsonyom a családdal amíg be nem kopogtam a gyermek korom színhelyéül szolgáló házba. Mert igazán megdöbbentett amikor Cody Carsonnal, a környék legnagyobb seggfejével találtam magam szembe

- Hé! Család, Chrissy az! - Kiáltott be a házba, majd rám nézve folytatta, immár halkan. - A tékozló vörös megtérni látszik!

- Cody, te hidrogéneztetett marha! Takarodj az utamból! - Mordultam a szőkés-barna punkra.

- Mert ha nem? - Nézett rám kihívóan.

- Akkor szétrúgom a segged Carson! E mellett van egy olyan érzésem, hogy a tesóim, sőt a nagypapi is segítene.

- A lázadó vörös, aki otthon újra kislány... Hmmm... Szexi!

- Carson! A húgomról beszélsz! - Vágta nyakon a fiatalabbik bátyám, David, a szóban forgó punkot.

- David William Jenson, te komolyan inkább mellé állsz, tesó?!

- Carson, ő a húgom és bármilyen hihetetlen szeretem!

- Na jó, a könnyes jelenetet inkább később, ha kérhetem! Ja és Cody, a nevem Christine! - Aztán egy kacér mosollyal az ajkamon félre löktem a két idiótát.
A házba érve a kabátomat csak egyszerűen bedobtam a többihez, a bőröndömet pedig letámasztottam a lépcsők mellé, majd besétáltam a nappaliba. A nagyapám mindenkit megszégyenítően gyorsan ugrott fel a kanapéról. hogy megöleljen.

- Christie! Édes kincsem, vagy ezer éve nem láttalak, szebb vagy, mint anyád!

- Noah! - Sipítozott édesanyám a ,,botrányos" megjegyzésen.

- Carla, te szarkalábas sárkány, fogadd el, te főzni tudsz, a lányod pedig szép és okos. Ugye van udvarlód?

A kérdés hallatán én elpirultam, apa és a tesóim pedig felmordultak amíg Cody csak nevetett.

- Addig is élne az az anyaszomorító! - Mormogott apukám a bajsza alatt csak úgy mellékesen.

- Trevor, a lányod felnőtt és ezt el kell fogadnod! Igaz-e kincsem?

Nagypapikám háta mögött, védve buzgón bólogattam és nyelvet öltöttem apura.

- Tudod, nagypapi, én szeretnék csak a tanulmányaimra és a táncra koncentrálni, nem hiányzik az életemből semmi, sőt, ha úgy vesszük mindig van mellettem valaki a magányos éjszakákon.

- A vibrid? - Villantott rám egy mosolyt a punk.

- Nem talált seggfej! Szép próbálkozás, de most sem talált be. - Kacsintottam kacéran rá. Majd összepacsiztam Nick-kel, aki fejet is hajtott előttem, röhögve.

- Taníts mester!

- Nick, te morgós tengeri medve, hát lehet még téged mosolyogni?

- Ha arról van szó, hogy a kishúgom oltja a haverom? Inkább röhögni és fetrengeni! Még mindig profi vagy!

Megöleltem a látszólag testileg és lelkileg is lestrapált bátyámat és Cody felé fordultam.

- Carson, valld be, vesztettél!

Cody közelebb jött hozzám, félretűrte a hajam, az arcomhoz hajolt és belesuttogott a fülembe.

- Ugyan cica, én nyertem, hiszen te fogod velem egy hálóban tölteni az ünnepeket...




Save Me, Please!Where stories live. Discover now