Kitartás,légy Erős!!

1.

.......

Egy fura kórteremben ébredtem.

Csövek lógtak ki belőlem.Kiteptem őket a kezembol és lassan feltápászkodtam.

Nem értettem mi történhetett.

Mit csinalhattak velem?

Kiléptem a teremből.

Ez egy kórház.

Tele volt fertőzött emberekkel,engem mégsem bantottak.
Mintha közéjük tartoznek,de mégsem.

Ahogy sétáltam a folyosón hallottam hogy a nevemen szólítanak.

-Emily!Hé!Emily!

Odakaptam a fejem és a batyjammal találtam szemben magam.

-Ryan!-borultam a nyakába.-De jó hogy látlak.Mi történt?

-Majd később!Most ki kell innen jutnunk.

Karon ragadott és húzott magával.

Elmentünk pár kórterem mellett.

Ismerosek voltak a bent fekvő emberek.

Hiszen ők a barátaim!

-Ryan!-kialtottam az előttem siető fiúra.

-Emily,sietnunk kell.

-Meg kell őket mentennünk.

-Nem biztos hogy még emberek.

-Ők a barátaim,és nem hagyom itt őket.

-Jó.

Bementünk a termekbe és ebresztgetni kezdtük őket.
Szerencsére még csak enyhe altatásba rakták őket.

Az utolsó ágynál megláttam azt a fiút akiért már fél éve oda vagyok.

Keltegetni kezdtem mire furcsán rám meredt.

-Em?Hol vagyok?-mondta erőtlen,rekedtes hangján.

-Mindent elmondok,de most sietnunk kell.

Miután felkelt minnél gyorsabban kiakartunk jutni innen.

Ryan vezette a csapatot ugyanis jól tudta merre van a kijárat.

Követtük őt,de hazudnek ha azt mondanám a kijutasunk zökkenő mentes volt.

Körül vettek minket.

Fertőzöttek!

-Most mit csinálunk?-hallottam barátnőm kétségbeesett hangját.

-A hátam mögött maradtok!

Ryan nagyon komoly volt.De mégis hogy segít rajtunk?

Hirtelen kezdett forogni velem a világ.Elajulok ha Seth nem tart meg.

-Hé!Jól vagy,kislány?

-Kicsit szedulok.

-Fussatok!!-kiabálta Ryan,mire Seth felkapott és rohanni kezdett.

A fény mardosta érzékeny szememet.De szerintem ezzel mindenki így volt.

-Be a kocsiba!Most,gyorsan!!

Láttuk Ryant sietve kifutni így beszalltunk a kocsiba és elhajtottunk arról a fura helyről.

Kezdett mindenki helyre jönni.
Mark és Seth között ültem.

A két fiú közt áradt a feszültség.

Nem nagyon kedvelik egymást csak azt nem tudom miért.

Seth évek óta a legjobb fiú haverom.Úgy ismer mint a tenyeremet.Nem több baratomnal.

Mark viszont..
Ő az akibe feltétel nélkül beleszerettem.

Itt van még Chloe,Zack és Nina.

Ők mind az életem részei a batyjammal az élen.

Nem kerhette senki hogy ott hagyjam mindannyiukat.

-Hová megyünk?-kérdezte Nina,batyjamra nézve.

-El a városból.Később megtudjatok miért.

Mindenki ijedt és feszült lett.

Mégis mért nem megyünk haza?

Anyuek már biztosan várnak otthon.

Ryan mégsem a haza vezető úton visz minket.

-Ryan?Mégis mi a baj?

-Ne most,Em!Elmondom később!

-Mit?

-Hogy mi van körülöttünk.

Megijedtem.

Mi lehet ennyire rossz?

Hirtelen Seth kezét éreztem meg az enyémen.

-Nyugodj meg!Tudod milyen.

-Hogy tudod így felfogni?

-Úgy hogy mellettem vagy.

Radoltem a vállára és láttam Mark lenéző pillantasat.

Mi baja lehet?

Láttam hogy megfeszul a karja.

Elnezett és próbált lenyugodni.

Csak érjünk végre haza.

Tudni akarom mi történt.

Percekkel később elaludtam...

,,Engedjenek el!Hagyjanak!"

,,Ezzel nem mész semmire!"

Rátettek a mütős ágyra és tűket szúrkaltak belém.
A fájdalom ami belém hasított azt hittem felemészt.
Aztán beadtak valamit,de fogalmam sincs hogy mit.

Felriadtam!Pont jókor.

Valami háznál álltunk meg egy erdőben.

-Jól vagy?-kérdezte Mark kémlelve az arcom.

-Igen,csak hasogat a fejem.

-Ezzel nem vagy egyedül.-egymásra néztünk.Bárcsak ne ebben a helyzetben beszelgetnenk!-Kösz.

-Mit?

-Hogy megmentettél.

-Nem kell megkoszonnod.

-Tudom.

-Gyertek már!-szólt ránk Zack.

Kiszalltunk a kocsiból és bementünk a házba.

-Nem sokáig maradunk mert hemzsegnek a fertőzöttek.Felpakoljuk magunkat fegyverekkel és eltununk innen.

-De mégis mi folyik itt?-kérdezte Nina.

És ekkor minden bevillant.

-Én tudom!-mindenki rám kapta a fejét,de az utolsó amit érzek a padló kemenysege.

Mostmár tudom mért nem mentünk haza.