Egy másik világ

4. fejezet /I.rész/

 Az utolsó reményem is szertefoszlott. Elhagytam a naplót. Daniel vagy egy óráig kereste a ház környékén, de nem találta. Amikor visszajött úgy döntöttem ideje elmondani mit láttam.

-Daniel, azt hiszem, van még egy ötletem, hogy hol hagyhattam el a naplót.-kezdtem bizonytalanul.

-Akkor bökd ki, mert attól nem leszünk előrébb, ha csak itt nézegetsz!- mondta ingerülten.

-Amikor idefele jöttem az erdőn keresztül, láttam egy nőt, akit három egyenruhás férfi üldözött.- Daniel a szemét forgatta és tudtam, hogy valami kioktató mondat fog következni arról, hogy térjek a lényegre, ezt nem akartam, ezért gyorsan és valamivel határozottabban folytattam. Nem akartam, hogy észre vegyenek, ezért elbújtam, és láttam, ahogy megölték.-ennél a résznél elcsuklott a hangom, éreztem, ahogy össze szorul a torkom, már a puszta emléktől is. Danielt ez láthatóan nem hatotta meg. Ez nem az az ember, akit én ismerek!! Kioltottak egy emberi életet és neki még csak a szeme sem rebbent!

-Elmondanád, hogy ez miért függ össze a naplód elvesztésével?- kérdezte.

- A történtek után rosszul lettem és igazából az ez utáni események elég homályosak, lehetséges, hogy akkor ejtettem el. Az a következő tiszta emlékem, hogy itt ébredtem.- miközben a rosszullétemről beszéltem eszembe jutott, hogy még mindig szörnyen hasogat a fejem. A francba! Pedig már teljesen elterelődött róla a figyelmem.

-Jólvan, holnap az lesz az első dolgom, hogy utána nézek, sajnos ma már nem lehet a kijárási tilalom miatt. Kijárási tilalom?! Úristen, hova kerültem? És amint látom neked sem ártana némi pihenés, a világok közötti utazgatás biztosan kimerítő lehet.- a hangja szarkazmustól csengett.

-Igen, igazad van.- mondtam nyájasan.

-Megmutatom a vendégszobát!- emelkedett fel a fotelből Laura. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy itt van. Annyira más volt, olyan kimért, és olyan távolinak tűnt. Cseppet sem hasonlított arra a mindig vidám és energikus, ám de felelősségteljes személyre, akit én ismertem. Én is nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról és kissé imbolygó léptekkel követtem fel a lépcsőn. A ház is teljesen eltért attól, mint aminek én minden egyes négyzetméterét ismertem. A meleg barátságos színek helyett, a fekete és szürke színek domináltak, és a közös fotóinkkal kidekorált falak helyén, csak ürességet láttam. A vendégszoba elég egyszerű volt. Egy franciaágy sötétkék ágytakaróval és párnákkal, egy fekete plafonig érő szekrény, egy fésülködő asztal, egy szürke szőnyeg és az ágytakaróhoz hasonló színű függöny. A fürdőszoba ellenben nagyon impozáns volt. Fekete márvánnyal volt kicsempézve, a sarokban egy óriási matt fekete kád díszelgett, és a csap felett egy hatalmas ezüst keretes tükör volt. Miután kigyönyörködtem magam, gyorsan letusoltam és szabályszerűen beleájultam az ágyba, őshüllőkről, médiumokról és egyéb lényekről álmodtam.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy az arcomba tűzött a Nap. Szokásomhoz híven kómásan kitámolyogtam a fürdőbe, örömmel vettem észre, hogy már nem fájt a fejem, viszont mindent olyan furcsán élesen láttam. Kinyitottam a csapot, megmostam az arcomat, aztán megtöröltem, és amikor felnéztem a tükörbe, a szokásos világoszöld szempár helyett, egy teljesen fekete bámult vissza rám.