Ismét a fiúk után szedegettem a koszos ruháikat amiket szerte szét szórtak az öltözőben. Komolyan amikor elvállaltam ezt a melót, nem gondoltam volna hogy 7 ilyen idegesítő idióta mellé kerülök. Épp fütyörészgetve pakolgattam az imént említett cuccokat egy nagy kosárba, amikor valaki megjelent az öltözőbe.
J Hope volt az, de épp póló nélkül flangált.
-Hyung igazán felvehetnél valamit!-szóltam rá.
-Talán nem tetszik a látvány?-vetett egy pillantást rám félvállról.
Erre csak a szemeimet forgattam. Istenem ez a hülye.
-Megfázol.-dobtam felé a pulcsiját, majd kiszökkentem az öltözőből. Furcsa gondolatok jártak a fejemben, de inkább elhesegettem és tovább fütyörészve indultam a mosókonyha felé.
-Ahh Netta, szia!-köszönt V.
-Hali V! -Köszöntem vissza boldogan.
-Te mit gondolsz jó lenne ha tudnánk olvasni mások gondolataiban?-vetette fel a kérdését.
-Megint elmélkedős napod van?-kérdeztem miközben a szennyest pakoltam be a mosógépbe.
-Aha..-simogatta meg az állát mintha elmélkedne.-Szóval mit gondolsz?
-A gondolat szabadságot ad, nem tartotik másra. Csak a miénk és nem veheti el tőlünk senki-válaszoltam.
Erre ő csak hümmögött.
-Netttaaaaaa!-hallottam a fiúk kiabálását a nappaliból.
-Mi van már?-rohantam oda-Megint mit burítottatok le, törtetek össze vagy ufók rajzolnak gabonaköröket a nappali közepébe hogy ennyire visítatok?-kérdeztem.
Erre mindannyian elröhögték magukat.
-Na figyelj a szitu az hogy Hope benyalt valamit mi pedig délután elmennék valahova de nem hagyhatjuk itt bébiszitter nélkül-vigyorodott el.
-És lennék a bébiszitter aki ittmarad vele?-vontam fel sértődötten a szemöldököm.
-Légyszi maradj itt vele te!-mondta Suga szinte könyörögve.-A múltkor nekem kellett és egyszerűen kibírhatatlanul hisztis ha beteg!
-Jólvan..-fújtattam majd elindultam Hope szobájába.
-Kopp, kopp-kopogtattam az ajtón.
-Gyere be.-nyöszörgött valaki belülről.
-Hogy érzed magad hyung?-kérdeztem, majd leültem az ágya mellé.
-Szarul-vágta rá egyből.
-Remélem örülsz hogy ma este én leszek a bébiszittered... amúgyis én szóltam hogy ne futkozz póló nélkül, hát tessék itt az eredménye!-mondtam szemrehányóan.
-Jólvan na, kis okostojás, hagyd a beteget pihenni!-morgott, majd a párnájába fúrta a fejét.
-És még neki áll feljebb-mondtam és az ágya mellé álltam mint egy katona, hogy legalább egy kis megbánást mutasson, de esze ágába se jutott.
-ALUDNI.-ismételte meg, mire haragosan fújtattam és elhagytam a szobáját.
Mire leértem a nappaliba már senki nem volt ott.
-Hát ezek jó gyorsan elhúztak..-gondoltam magamban. Majd megpillantottam az egyik fiú laptopját a kanapén bekapcsolva hagyva.
Az összes google találatot végignéztem a "hogy mentsük meg a szerelmünk ha halálos betegen fetreng az ágyban' és a 'mit tegyek ha a biasom épp megfázásban haldoklik"-banra. Találtam is egy jó kis teát aminek épp a recepjét olvastam, amikor valaki a vállamra tette a kezét.
-Mit csinálsz Netta?-hallottam meg Hope hangját.
Ijedten csuktam le a laptopot és majdnem neki is vágtam, úgy megijesztett.
-Megijesztesz te idióta!-hordtam le, majd realizáltam hogy egy trikóban és egy rövidnadrágban álldogál.
-Hoseok az Isten szerelmére, épp a hattyú halálát adod elő, de nem vagy hajlandó rendesen felöltözni-förmedtem rá.
-Hmm ezek szerint nagyon jó színész lennék.-veregette magát vállba.
-Huh?-vontam fel a szemöldököm.
-Semmi bajom.-mondta csak igazából itthon akartam maradni.
-És miért?-kérdeztem erre ő közelebb lépett és megfogta a kezeimet.
-Mert veled szeretem volna lenni.-suttogta.
-Velem?-hőköltem hátra, de mivel a kezeink össze voltak kulcsolva nem tudtam sokat megtenni hátrafelé.
-Veled-ismételte, majd az egyik kezét áthelyezte a csípőmre, és közelebb húzott.
-De miért?-kérdeztem.
-Mindig is ilyen butuska voltál. Mert szeretlek!-mondta és a végén megcsókolt.
Mivel egy fejjel magasabb volt nálam, lábujjhegyre kellett állnom. Sohasem akartam hogy ez a pillanat végetérjen. Legalábbis a szívem nem, de az agyam mást mondott.
-Nem az nem lehet!-löktem el magamtól hirtelen.
-Most meg mi a baj?-kérdezte meglepetten.
-Nem szerethetsz egy olyan egyszerű lányt mint én! Egy kpop idol vagy, egy színésznőt vagy egy másik énekest kéne szeretned nem egy olyat mint én-suttogtam fájdalmasan.
Ismét magához húzott és hogy megnyugtasson a hátamat kezte simogatni.
-De téged szeretlek-emelte fel a fejem, hogy a szemebe nézhessen, amik kicsit könnyesek voltak.-És ha téged nem szerethetnélek inkább egyedül halnék meg. Az egyszerűséged tesz téged ilyen különlegessé. Minek nekem színésznő vagy akárki, ha rajtad kívűl senki mást nem tudnék szeretni? Ígérd meg hogy örökre velem leszel vagy ha nem is... legalább erre az egy életünkre.-mondta.
-Megígérem.-mondtam majd ismét lassan megcsókolt.
-Szerinted a fiúk mit szólnának hogyha reggel egy szobából látnának minket kijönni?-kérdezte a SZERELMEM miközben a forrócsokiját kortyolgatta amit az előbb készítettem neki.
-Nem tudom-ráztam meg a fejem.
-Akkor reggel kiderül-húzta mosolyra a száját, de mielőtt bármit is reagálhattam volna az ölébe kapott és felcipelt a szobájába. Ott lassan letett az ágyra és betakart, majd ő is bebújt mellém.
-Jóéjt kicsim, szeretlek-nyomott egy puszit a homlokomra és magához ölelt.
-Én is szeretlek.-mondtam, majd elaludtunk.
Reggel Kook kiabálására keltünk.
-Aish! Ki használta a laptomom és keresgetett rá ilyen hülyeségekre? Mi a franc?-kezdte olvasni az előzményeket.-Mit tegyek ha a szerelmem haldoklik? Mivaaan?
-Mit kiabálsz ember?-lépett ki a szobából Hope, a kezemnél fogva vontatva maga után engem is.
-Ti meg mi a?-nézett ránk tátott szájjal Suga.
-Áhh így érthető..-vakarta a tarkóját Kook.
-Mi pedig-mosolygott Hope, és magához húzott egy csókra.
Ott mindenki előtt megcsókolt, mire a többiek ujjongásban és tapsolásban törtek ki.
Én pedig, nagyon boldog voltam.
