Hazugság és hatalom

Prológus

Egy viharos estén egy kisded sírása törte meg a palota csendjét. Az ódon falakon csak úgy visszhangzott a sokak által várt hang.

,,Megszületett! Megszületett!"- csak ezt az egy szót lehetett hallani, míg szobáról szobára, faluról falura, régióról régióra terjedt, míg nem már az egész ország értesült a nagy hírről. Egy anya ezekkel mit sem törődve szorította magához gyermekét, aki most már nem sírt. A nőt nem érdekelte a szolgák, az alattvalók suttogása, és a hír, hisz maga is részese volt a csodának. Bár királyné volt, akkor mégis úgy festett, mint bármelyik asszony, ki először láthatta a korábban részeként élő csöppséget.

Mindenki az újszülött Thalia hercegnőt éltette, kivéve egy urat. Ez az ember szitkozódva hallotta a hírt. Megvetéssel ejtette ki a leány nevét, ki még egy napos sem volt, máris szert tett egy ellenségre, a legádázabb fajtából.

Nemsokára kiküldték a meghívókat egy fényes ünnepségre. Minden nemesi család, köztük a gyűlölködő is meghívást kapott az újszülött trónörökös keresztelőjére, aki bár leány volt, a király egyetlen gyermeke lévén igényt formálhatott a trónra, ha eljön az ideje.

Mikor elérkezett az ünneplés ideje, minden úr, így ő is fogta családját, beültek a fényűző hintókba, hogy a meghívásnak eleget téve tiszteletüket tegyék az uralkodócsalád előtt. Hosszú út várt mindenkire, de megérte. A legpompásabb kastélyban vendégeskedhettek, ahol napokig akkora lakoma várta őket, amit még ember nem látott. A termek fényben úsztak, mindenhonnan édes dallamok áradtak, a bor apadhatatlanul folyt, részeg emberek nótázása hallatszott az éjszakában.

Minden ember csodálattal figyelte az aranyhajú csöppséget, kivéve őt.

Ő megfogadta, hogy megöli.