Hazugság és hatalom

3/II. fejezet

-Felség,hercegnő,üdvözlöm önöket-hajolt meg mélyen.-Mindjárt térhetünk az ajánlatra?

-Nem! Nem adhattok csak úgy férjhez,mintha mi sem lenne természetesebb. Ez egyszerűen nem így működik.- rogyott le kétségbeesetten egy nagy bársonyfotelba,ami apja íróasztalával szemben állt. Már a sírás fojtogatta,de igyekezett úrrá lenni a könnyein. Erősnek kellett maradnia,nem tűnhetett gyengének,főleg nem mások előtt.

-Thalia,meg kell értened.-lépett mellé a király.- Muszáj megtenned az ország érdekében. Így szolgálhatod a néped biztonságát.

-Hercegnő,ha megengedi...-lépett közelebb a lord.- Ez a lépés megerősíthetné a helyzetét az országban. Közvetlen irányítása alá vonhatná a keleti partot,biztosíthatná a hatalmát,és a fölényt a tündérekkel szemben. Létrehozhatna egy katonai központot Archerben,ahonnan közvetlenül irányíthatná az ország azon részét. Nem is beszélve arról,hogy a parlament ragaszkodik a házassághoz.

A keleti parton csak a Rózsák földje található,ez pedig elbizonyította a lányt. A hely Philip birtokaiból állt,Archer pedig a második legnagyobb város volt az országban,a Főváros után. A gondolatok kusza örvényként kavarogtak a fejében,nem tudta elképzelni,ki a kérő.

-De én... Apám,meg kell értened,nem mehetek egy idegenhez. Az életem függ egy ilyen döntéstől. A boldogságom.-egyre jobban kezdett a felszínre törni az idegessége. Igyekezett tartani a látszatot,de a maszk szépen lassan lehullani készült

-Kicsikém,nem lenne idegen.-mosolygott rá bátorítón az apja. Thalia fejében lassan kezdett összeállni a kép. A Rózsák földje,Archer,hogy ismeri a jelöltet. 

-Mégis ki lenne a kérő?-pillantott fel zavarodottan,de a válasz még a gondolatai ellenére is meglepte.

~~~

Eközben egy hintó gördült be a kastély udvarára. A benne ülő lány idegesen tekintett ki az elé táruló épületegyüttesre.  Az idegen környezet megrémítette,jobban,mint bármi más az élete során. Tudta,hogy sokan nem fogják kedvelni az miatt,aki és ami. Tudta,hogy sokan elítélőn néznek majd rá,és minden hibáját és ballépését figyelemmel kísérik majd,és rosszmájúan kinevetik. Félt,hogy egyedül lesz,hisz az udvarban nincs más hozzá hasonló teremtmény,és tartott a magánytól,elvégre ki akarta volna vele tölteni az idejét?  Bár ez a fajta magány inkább megnyugvást jelentett neki,hisz így nem vizslatják majd kárörvendőn minden lépését. 

A kocsi vészesen közeledett a helyhez,ahol majd el kell hagynia a menedéket jelentő járművet. Már csak 50 méter... Már csak 25... Végül megállt,az ajtó kitárult,és világosság özönlött be az addig árnyékba burkolózó lányra,akinek türkizkék tincsein ezüstösen csillant meg a napfény. 

Kiszállt,majd magabiztosnak tűnő léptekkel elindult fel a lépcsőkön,a királynéból,és pár hölgyből álló fogadóbizottsága felé. Minél több lépcsőfokot mászott meg,annál inkább erősödött a rettegés. Félt a fogadtatástól. Tengerkék ruhája egyszerre mintha fojtogatta volna. 

Mikor a királyné elé ért,a nő melegen elmosolyodott,mintha annyira örülne az általa érkezett békének.

-Serena! Nagyon örülök,hogy ideértél,remélem jól utaztál.- üdvözölte,szavaiból önzetlen kedvesség áradt.- A király és Thalia hercegnő nagyon sajnálják,hogy nem lehettek itt,de épp egy fontos megbeszélés közepén vannak.

~~~

-Apám,kérlek,hadd gondoljam át.-könyörgött a hercegnő.- Csak egy hetet kérek. Utána ígérem,válaszolok.

-De Thalia,értsd meg,ez a legjobb mindenkinek.

-Kérlek...Könyörgöm apám! Csupán egyetlen hétről van szó.-kicsordult egy könnycsepp,majd még egy. Mérges volt. Mérges az átkozott könnyekre,a koronára,az életére. 

-Rendben.-enyhült meg az apja.- Egyetlen hét,egy nappal sem több.

-Köszönöm.- lehelte kissé megkönnyebbülten. Az ajtó felé vette az irányt,és amikor kiért a palotából, futásnak eredt a kert felé,az egyetlen hely felé,ahol az épületen belül egyedül lehetett. 

Mikor egy nagy fához ért,felmászott. A fa kiskora óta élt az emlékeiben,ahogy ül az örökké zöldellő ágakon,elmélkedve. Amint kényelmesen elhelyezkedett,a dolgok kevésbé tűntek súlyosnak,mint apja dolgozószobájában.

Mindig is Willt képzelte el férjeként. Nem volt valóságos elképzelés,csak ha gondolnia kellett egy társra,úgy képzelte el,mint őt. De legmerészebb álmaiban sem gondolta,hogy most eljön ez a nap,és a fiú valóban megkéri a kezét.