Hazugság és hatalom

4/II. fejezet

Sziasztok! 
Már másodszorra esik meg velem,hogy valamiért egy rész fele eltűnik,ezért most hozom az előző rész folytatását.

~~~

A királyné egy hegyekkel és völgyekkel tarkított vidéken nőtt fel,messze ettől a kopár helytől,Serena mégis úgy gondolta,hogy nem értheti meg a bánatát. Elvégre ő mindig is királynőnek neveltetett,de ami a legfontosabb:ő mégiscsak szárazföldön nőtt fel.
-Hagylak is kicsomagolni.-szólalt meg az asszony.Ekkor ébredt csak rá,hogy már jó ideje a gondolataiba van mélyedve.
-Igazán köszönök mindent,fenség.

~~~

Thalia nem tudta,mennyi idő telt el,de nem is érdekelte. Egyedül akart lenni. Csakis egyedül,elbújni a vizslató tekintetek elől. Ki akarta tölteni a dühét,valamit a földhöz vágni,de egy hercegnő ilyet nem tehet. Nem értette,hogy képzelik,hogy csak úgy férjhez adják,elvégre minden mesében szerelemből házasodnak,minden mesében boldogan élnek,amíg meg nem... De Thalia nem látta,hogy a meséje ilyen véget is érhet. Régen szerette Willt,de ez a kötelék ma homályos volt,mint egy könyvlap,amire rácseppent egy cseppnyi víz,és elmosódott a tinta. Ezek a képek is homályos tintapacaként éltek benne. Egy mosoly, ahogy a szél a hajába kap,jóízű kacajok,és közös csínytevések. Ahogy a fiú védelmezőn átöleli és vigasztalja...
-Min merengsz?-szakította félbe egy hang. Ijedtében ugrott egyet,aminek következtében elvesztette az egyensúlyát,és már csak a zuhanás szelét érezte. Nem volt egy magas fa,máskor is esett már le,de ezúttal nem tompa puffanással ért földet,hanem erős karok kapták el.
Amikor belenézett abba az ismerős szempárba,rá kellett ébrednie,hogy bizony az mentette meg egy pár lila folttól,akit az imént a pokolba kívánt. Will...
-Kettőt találhatsz. Talán azon,hogy úgy rendelkeztek velem,mint valami közönséges kisnemes lányával,akinek házasodni kell a rangért és pénzért. De én hercegnő vagyok,rémlik?!  Igazán megkérdezhettek bizonyos dolgokról. Vagy talán azon,hogy nincs kedvem férjhez menni. Vaaagy esetleg azon,hogy senkit sem érdekel a véleményem.-fakadt ki.
-Hohóóó,ne nekem hisztizz hercegnő,én csak megkértem a kezed.- Vonta meg a vállát olyan mosollyal, ami más esetben megolvasztotta volna a lány szívét. De ez nem az a helyzet volt.
-Te engem csak ne csitíts.
-Pedig épp azt teszem. De nem azért vagyok itt,mert kedvtelésből hallgatok hisztis kislányokat...
-Kislány ?! 
-Végighallgatnál? Na szóval.. mindenki téged keres,én pedig emlékeztem erre a helyre. Ideért a hercegnő,és találkoznod kell vele.

~~~

A trónterem megtelt élettel,Serena pedig idegesen vizsgálgatta a természetesen kék körmeit,majd mikor semmi kivetnivalót nem talált rajta, a kék szaténruháján található ráncokkal foglalatoskodott.
Ideges volt,hiszen pár perc múlva be kell lépnie abba a nyüzsgő tömeggel teli terembe,ahol mindenki furcsán fog rá nézni,az miatt,aki,vagy inkább ami. Ekkor megszólalt a fanfár,ami a királyi család érkezését jelezte.
Ekkor kitárult a menedéket jelentő szoba ajtaja, és bejelentették az érkezését.
-Serena, a szirének hercegnője, a méltóságos II. Amarine királynő elsőszülött leánya, a Szirén szigetek trónjának várományosa.