[BEFEJEZETT] The Silent Boy {M. G. C.} (Fordítás)

The Silent Boy

Mindig az a csendes fiú ült mögöttem. Soha sem hallottuk beszélni. Addig észre sem vettem, amíg egy nap egymásba nem botlottunk, és én megpróbáltam bocsánatot kérni.

De ő nem tette meg.

Nem tudtam miért. Néma volt? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben. Ő volt a legrejtéjesebb akivel valaha találkoztam, vagy ismerkedtem. Nem hiszem, hogy valaha is megtudnám törni.

Feláltam, és elmentem egy vékonyabb ecsetért. Soha sem voltam jó a művészetekben, rajzban, vagy festésben, mert nem voltam kreatí típus. Soha.

Ahogy visszasétáltam a helyemre, éreztem, hogy a szemével követi minden mozdulatom. Ez megijesztett. Bár tudtam, hogy nem fog ártani nekem.

Úgy határoztam, hogy megnézem, hogy mit csinált. Átnéztem a válla felett és egy lány gyönyörű vázlatát láttam meg. Gyönyörű volt.

Karcsú volt, és közel a tökéletességhez. Angyal szárnyak ágaztak hibátlan haja mögül. A feje feletti glória egészítette ki a külsejét.

A lába, a város táj felett lógott, és egy hosszú, elegáns ruha fedte testét.

-Lélegzet elállító.- Csúszott ki a számon.

A fiú felém fordult, az arca rózsaszínesre színeződött. Vett egy mély lélegzetet, mintha fájna neki megpróbálni beszélni, vagy akár teljesen kiejteni egy szót a száján.

-Nem kell mondanod semmit sem.- Szakítottam félbe. -Tudom, hogy nem szeretsz beszélni. Tehát mem foglak beszélésre kényszeríteni.-

A dolgok kezdtek eléggé kínosak lenni, ezért amilyen gyorsan csak tudtam visszasiettem az elötte lévő helyemre.

Aznap egyáltalán nem tidtam aludni. Minden amire gondolni tudtam, az a hetente változó hajú srác volt. Az arca minden részletére emlékeztem, amikor szembe nézett velem. A tökéletesre hasonlított. Ő tipikusan azok a srácok közé tartozik, akiket először nem veszel észre... De amikor igen, akkor nem tudod levenni a szemeidet róla.

Megkérdeztem a tanártól a nevét... Michael Cliffordnak hívták. Illett hozzá ez a név. Megkérdeztem a tanártól azt is, hogy miért ilyen csendes, de csak annyit mondott, hogy "Ez nem a te dolgod." Ez elszomorított. Mélyebbre akartam ásni az életében. Nagyon kiváncsinak hangozhatok, de ő nem hagy nyugodni. Nem értem, hogy miért. De nem hagy.

Sóhajtottam, a fejem lüktetett ettől a sok gondolattól. A tenyereim izzadtak, valami rossz dolog fog történni holnap. Kiráztam a fejemből, és az időjárásra fogtam.

Nem bírtam kivárni a holnapot. Amikor újra láthatom Michael Cliffordot.

Az autóm ajtaja egy hangos puffanással záródott be.

Nem találtam. Hol lehet?

Besétáltam az iskolába, ahol az emberek "Jó reggelt"-tel köszöntek, én viszonoztam a gesztust. A szemeim nem figyeltek rájuk. Hamarosan a szemeim egy ismerős festett hajon pihentek meg.

Halkan kuncogtam, és megigazítottam a táskámat, miközben felé kezdtem sétálni. Megkocogtattam a vállát, megfordult, lesokkolt.

-Szia, Michael.- Mosolyogtam.

Intett, és becsukta a szekrényét. Amikor éppen mondani akartam valamit, megszólalt a csengő.

Framcba.

Michael intett búcsúzásképp, ahogy az első órája felé indult. Aztán, eszembe jutott, hogy nem lesz rajzom holnapig, és ez az egyetlen közös óránk. A szekrénye közelében lèvő falba vertem a fejem, annyira fusztrált voltam.

Meg akartam ismerni Michael Cliffordot.

Aznap is bent kellett maradnom büntetésből. Nem tudtam beszélni vele az iskola után, mivel egyből az utolsó csengõ után lelépett. És az sem igazán segített, hogy bent ragadtam büntetésben.

Kinyitottam a szekrényem, és egy boríték esett ki belőle. A nevem volt ráírva, hanyag kézírással. Felnyitottam, meg akartam tudni, hogy kitől van.

Másnap reggel nem akartam felkelni. Az első óra volt, és a hangosbemondó szakította félbe az órát. Pontosan tudtam, hogy ez a közlemény miről fog szólni.

A levélben azt momdta, hogy mindig figyelt engem. Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Azt mondta, hogy szeretett. Hogy én voltam az egyetlen ok, amiért még mindig élt. Azt írta, hogy olyan voltam neki mint egy angyal, akit Isten küldött le hozzá, hogy segítsen neki. Azt írta, hogy hiányozni fogok neki. Azt, hogy várni fog a megfelelő időig, amikoris csatlakozok hozzá ott fent. Bocsánatot kért, amiért ő volt a csendes fiú.

-Elszomorít minket a hír, hogy egy drága, szeretett tanulónk, Michael Clifford, tegnap öngyilkosságot követett el. Imádkozzunk ezen fiatal fiú lelkéért.-

Hali! Itt lenne az első fordításom, ezen a felhasználón, remélem tetszett, sietek a következővel.

- x CrxBaby