[BEFEJEZETT] The Silent Boy {M. G. C.} (Fordítás)

Lezárás

-Anyu, hol vagyunk?- Kérdezte Michael, miközben megfogtam a kezét.

-Tudni akartad, hogy kiről kaptad a neved, haver, igaz?- Kérdeztem legugolva hozzá, igyekezve nem foglalkozni azzal, hogy halott testek vesznek körül minket.

-Igen.- Bólintott. Lemosolyogtam rá, miközben a szinte már túl ismerős sírkő felé tartottunk.

-Anyu, ez az én nevem.- Mondta, a kőre mutatva. -Michael Gordon Clifford.-

-Igen az, szerelmem.- Kuncogtam. -Ide van eltemetve.-

-Apu?- A szemében remény csillant, remélve, hogy ma már megkapja a lezárást. Sosem látta az apját. Azért, mert elhagyott, abban a illanatban, amikor elhatároztam, hogy Michaelt Michaelnek fogom elnevezni.

Megráztam a fejem. -Sajnos nem. Ő nem apu. De ő lett volna a legjobb apa.-

-Akkor ki ő?-

-Ő-- Megtorpantam. Nem tudtam, hogy hogyan magyarázzam el neki, hogy ki is volt Michael. -Ő anyu szerelme. Nagyon szerette anyut. És én is ugyan ennyire szerettem őt, de túlságosan is elkéstem.-

-Hogy halt meg?- Michael leűlt a sírkő mellé, és megölelte. -Köszönöm, hogy szereted anyut.-

A szívem darabokra hullott a látványukra. -Ő egy angyal, Michael. Csak haza kellett mennie.-

-De mindig azt mondod nekem, hogy "Ott az otthonunk, ahol a szeretet..." (Vagy valami ilysmi, akiismeri ezt az idézetet magyarul, akkor az kérem küldje el, mert én nem találtam, ezért megpróbáltam lefordítani, de nagyon furcsán hangzik így... :/ -Szerk.) Miért nincs veled, ha szereted?- Ölelgette a sírkövet, és nem akarta elengedni.

-Mert nem mondtam el neki időben, Kincsem.- Sírtam, megtöröltem a szememet a könnyeimtől. -Elkéstem.-

-Legalább mostmár tudja, anyu.- Felált, és magához ölelte a lábamat, ez a szokása, ezt szokta csinálni, amikor szomorú vagyok. Tudta, hogy az emberek mikor érzik rosszul magukat. Annyira törődő volt mindenkivel.

-Mi?- Kérdeztem összezavarodva, és felkaptam.

-Azt mondtad, hogy ő egy angyal, és az angyalok a mennyből figyelik az embereket. A mennyben van, anyu, és mostmár tudja, hogy szereted.- A hajammal játszva mosolygott.

-Szeretlek, Michael.-

-Én is szeretek.- Válaszolta a kisfiam, és a nyakhajlatomba rejtette az arcát.

És esküszöm, hogy legbelül a fejemben, hallottam, ahogy Michael ugyan ezt mondja.

Hali! Hát, ennyi lett volna, remélem tetszett nektek. Ne akarjtok megtudni, hogy mennyit sírtam ezen az egészen.

- x CryBaby