Life and Love with the One direction (2012- 2014)

22. Fejezet: Dorothy szemszöge

DOROTHY SZEMSZÖGE:

Útközben meg áltunk egy éjel-nappali élelmiszerüzletben,mert Liam tudatta velem hogy nincs otthon semmi ehető.Be szaladtunk és feltankoltunk a kosart minden szükséges dologgal.Vezetés közben néztem,nagyon cuki amikor koncentrál.Amikor pirossat kaptunk rám nézett és kaptam egy szájra puszit.Láttam a gyönyörű barna csillogó szemében a vágyat amin én elmosolyodtam,mert én is úgyenezt éreztem.Haza értünk.Előre mentem és kinyitottam az ajtót.Liam 2 szatyor kajával jött utánam.Elkezdtem kipakolni,ő is segített a gyorsabb haladási tempó érdekében.Nem nagyon értem el az egyik pólcot ahová szerettem volna tenni a müzlit.Segítségemre sietett,átölelt majd kivettem a kezéből és felrakta.

- Köszi.- szembe fordultam velem és egy csókot nyomtam a szájára.

- Szívesen.- ölelt meg és egy puszit adott a számra.

Felkapott majd a konyhapultra ültetett.Elkezdtünk heves csókolózni.Szorosan magamhoz húztam és a lábammal átkaroltam a derekát.Leemelt a púltról és a nappali felé vette velem az írányt.Ott valamelyik falnak neki döntött és ott folytatuk a kemény nyelvek háborúját.

- ÁÁÁÁÁÁÁ.-síkitottam fel.

- Mi az?Mi történt?- kérdezte aggódalmas hangon.

- Egy pók mászik rajtam.Szedle,szedle!-síkitozotam továbra is.

Gyorsan le szedte rólam.Utálom azokat a kis lényeket.Ha valahol meglátok egyet a lakásban addig nem megyek be abba helyiségbe amelyikbe találtam míg elnem tünik onnan.

Valamiért nagyon félek ezektől a lényektől.Vissza jött Liam mostmár az állatka nélkül.

- Köszi.-folyt le egy könnycsep az arcom és szorosan magamhoz öleltem.

Le ültünk a kanapéra és próbáltam minél hamarbb lenyugodni vagyis kiverni a fejemből.

- Liam.-szólaltam meg,már nem birom tovább.

- Igen kicsim?

- Lenyugodtam,folytatni akarom.-csókoltam meg.

- Benne vagyok.

Hátra döntött a kanapén majd szenvedélyesen el kezdett csókolni.Hátam alá nyúlt és simogatta.Felkapott majd felfelé vitt a lépcsőn.Ismét letett és a falnak döntöttve hevessen csókolt tovább.Én a nyakát kezdtem el csókolgatni közben a hajába túrtam.Annyira élvezte,hogy jópárszor nyögéssekkel jelezte,hogy ez kifejezetten tetszik neki.Vissza támadott a szájával a nyakammal kezte úgyanazt művelni amit én az imént az övével.Szintén nyögésekkel nyugtáztam,hogy nagyon is élvezem.Újra megcsókolt, a kezeivel beleturt a hajamba.Habozás nélkül azzonal hevessen és szenvedélyesen vissza csókoltam.Annyira hevess és szenvedélyes voltam hogy ráharptam az alsó ajkára neki csak egy cuki autsh hagyta el a száját.Nem hagyta ,hogy bocsánatott kérjek,mert már újra az ajkaimra tapadt.A fenekem alá fogott és megemelt,de elfelejtettük,hogy fölöttünk van egy kép.Hát nem bele ütöttem a fejem.Az nem is fájt,de amikor az üvegszilánk egy mélyeb sebet ejtett rajtam az ellégé fájt.Gyorsan bevitt a szobámba majd letett az ágyra.1 perc múlva vissza tért kötszerel és az ellátásomhoz szükséges egyébb dolgokkal.

- Nagyon fáj?

- Nem.-ráztam meg a fejemet nyugtatás képpeb,mert igazából fájt.

- Lehet,hogy ez most csípni fog.Bocsi.

- Csak csináld,hagy legyek rajta túl.

Rátette a sebemre a betadinnal ásztatott gézt és a kötést.Próbáltam nem kimutatni a fájdalmamat de azért felszisszentem mikor hozzá ért a fertőtlenítő hatású gyogyszer.Amit befejezte a lekezelésemet az ölébe ültem,a nyakát átkaroltam majd hozzá bújtam.

- Ne hibáztasd magad,ez csak egy kis baleset volt.Már nem is fáj.Teljesen jól vagyok.-mégszorosabban magamhoz öleltem,nyugtatás képpen mert tudtam,hogy magát okolja.

- De én vagyok a hibás.És már megint fájdalmat okoztam neked.

- De nem te vagy a hibás,és nem okoztál fájdalmat.Ez mindenkivel megesik.-nyomtam egy csókot a szájára,ami egy kicsit megnyugtatta szerintem.

- De mért pont mindig velünk történek ezek?

- Nem tudom,de ne evvel foglalkozzunk.

- Ha nem evvel,akkor mivel?

- Egymással.Liam szeretlek és most már egy ideje kívánlak.-vallotam be neki.

- Én is szeretlek és én is már egy ideje kívánlak.De biztos most ezt akarod?

- Igen,ettől tökéletesebbet else tudnék képzelni.-befejeztem a mondatomat és szenvedéjesen megcsókoltam.

Viszonozta és újra elkeztünk egymást csókolgatni.Megitnt rá haraptam az alsó ajkára.Hátra döntött az ágyon,a hátam alá nyult megint és lehuszta a cipzárát.Elkeztem kigombolni a mellényét és amit sikerült leszednem rólam eldobtam valamerre a vakvilágba.Szünet következett,mármint a ruha eltávolításban.A heves,érzelmes és vad csókok csatája folytatódott.Harmadszora is sikerült ráharapnom a szája ugyanazon részére mint az elöbb.Elkezte a nyakamat csókolgatni.ÉN mindegyikbe belenyögtem.Ovatosan letolta a sebes kezemen a pántott majd a kezével végig símitotta az egész testemet,amit nagyon élveztem.Én is elkezdtem megszabadítani az ingétől,addig ő a nyakamat és a melkasomat láttam el puszikkal.Mind a kettőnköm mostmár csak fehérnemű és boxer volt.A csodálatós felsőtestének bámúlásában elvesztem.Az zökkentett ki hogy az egész testemet elkezte csókolgatni,ezt is nagyon élveztem.A hásamnál járt amikor elnevettem magamatElkezdet csíkizni.Nem hagytam magamat én is elkezdtem őt.

- Na jó feladom,térjünk vissza az eredeti tervhez.-mondtam nevetéstől fulladozva.

- OK,én benne vagyok.-csókkal inditotta,majd a nyakam következet és így tovább.

Ki szaladt pár percre de sietett vissza.A maradék fölösleges ruhaneműt elhajigáltuk a többi útán.Bele keztünk abba amibe kellet.Gyengéd volt minden értelemben.Olyan forró csókokat váltottunk közben amilyeneket eddig még nem igen.Az élvezetem hangját a nyakáb,a szálába és a vállába próbálta fojtani,de ez nem mindig sikerült jó pár elhagydta a számat.Miután befejeztük csak csókoltuk és öleltük egymást.

- Tudod te,hogy én mennyire szeretlek téged?-kérdezte tőlem.

- Már van sejtésem,de egy csókkal erősisd meg a tippemet.

- Nem kell kétszer kérned.-egy olyan érzelmekkel,élvezettel teletömött csókot váltottunk amit eddig nem sokszor,bár azok is tökéletessek voltak.

- És te tudod,hogy mennyire szeretlek?-bújtam hozzá közelebb.

- Én is kezdek valamit sejteni,de még kell egy kis bizonyitás.

Abban a pillanatban megvolt a párja az elöző csóknak.Lassacskán elaludtunk egymás karjai közt.

--------------------------------------------------

Publikálás ideje: 31/07/2012

Mindennemű hibáért elnézést!

Puszi: DoDurville