☆Színjátékok☆

4. rész

-Na jó. Mi a franc bajod van? Egyszer azt állítod, jó barát vagyok, megdícsérsz, szerinted még Hailey is féltékeny lehetne rám, mert szívesebben vagy velem, mint vele -ömlött a szó Kendallból-, kedves vagy velem, tehetségesnek ítélsz meg, aztán meg kerülsz, szítod a feszültséget, és a Tv-ből kell megtudjam, hogy valami nem tetszik velem kapcsolatban. Nem voltam elég kedves hozzád? Vagy csak sajnálatból viselkedtél megértően felém? Mekkora egy kétszínű, szánalmas alak vagy te! Nem tudtad volna a szemembe mondani, ha valami bajod van velem? Gyülöllek Adam. Ja, és tudod mit? Nem kell kilépj. Megteszem majd én. Nem kell többé miattam szenvedj. Itt te vagy a főszereplő, mindig is így volt, csak én most vettem észre. Itt minden rólad szól. De te is egy ember vagy, nem Isten. Talán te vagy Hollywood legjobb színésze, de akkor se játszadozhatsz másokkal.
Kendall nem hagyta szóhoz jutni Adam-et.
- Azt hittem, hogy valamennyire ismerlek. De látom hogy mégsem. Kétszínű vagy Adam. Nem tudok rád egyebet mondani. Eljátszod előttem a megértő, rendes embert, de nem vagy az. Te még ember se vagy. Hát jó. Ha a médián keresztül kommunikálunk akkor legyen. És én talán nem vagyok a legjobb színésznő, de legalább nem süllyedek le a te szintedre. Hányingerem van tőled!
Ekkor lecsapta a telefont Kendall, jól esett kiöntenie a szívét.
Aznap nem ment el a forgatásra. Bosszúból Adam-mel szemben. Inkább önsajnálati napot tartott, 3-szor megnézte a Titanicnak azt a részét, amikor süllyedtek a fotelben ülve egy tál popcornnal az ölében, majd kétszer újra olvasta a Kis Herceget, 3MSC-t nézett és Elcserélt Életeket. Ezeken az összesen tudott sírni. Neki ez kellett, hogy sírjon.