Felfedezetlen Erő

1. fejezet

Anya bejön hozzám.
- Szia kicsim! - szól kedvesen
- Helló - mondom lehangolva
- Szeretnél róla beszélni?
- Hát.. ha lehen inkább nem..
- Hát jó... Ha bármire szükséged van, csak szólj! - mondja és kimegy.

Általában a tündérmesében minden happy a varázslat terén és mindenki örül, hogyha ő a ,,kiválasztott" , de az én esetemben ez inkább nyűg. Egyébként ez az egész 12 éves korom óta megy... és most 16 vagyok...
De beletörődtem- nagyjából -, hiszen a barátnőm mindig mellettem áll. Elis Carter... a név, mely életem bármely nyomorúságos percében felvidít. Mintha megérezné, hogy mikor van szükségem rá, belép az ajtómon.
- Hali... - szól félve, szőkés haját csavargatva.
- Szia!
- Mi újság?
- Varázsoltam...
- Mikor? Hol? Hogyan? -áraszt el kérdésekkel.
- A metróban.
- Jaj... és megsérült valaki? - kérdezi kuncogva... nos igen... eddig semmi olyat sem ,,alkottam", amivel megsebesíthettem volna valakit.
- Nem tudom... nem hiszem.... tűz volt körülöttem - mondom rezzenéstelen arccal
- Hogy mi???? - olvad le az arcáról a mosoly. - Ez most komoly?... na nézünk egy filmet? - próbálja terelni a témát - hoztam egy vígjátékot, de nézhetünk sci- fit is- nevet
- Ja még csak az kéne- szalad mosolyra a szám... Végül egy tényleg vicces vígjátékot néztünk meg..