Felfedezetlen Erő

3. fejezet

- Figyelj! Ne haragudj...- mondom szomorúan Elisnek.
- Miért haragudnék?
- Te nem ilyen barátnőt érdemelsz, aki bármelyik pillanatban megölhet...
- Hjajj Istenem, te annyira hülye vagy. Már hogy ölhetnél meg??
- Ki tudja! Én nem hiszem, hogy emberek közé való vagyok.
- És mit szeretnél csinálni??? Átmész egy másik világba? -mosolyog.
- Neeeeeem. Én komolyan beszélek. Lehet, a Túlvilágon könnyebb lenne...
- Jesszusom! Neked elment az eszed!
- Jó, oké de kezd elegem lenni ebből az egészből. - mondom lesütött szemmel, mire El átölel. Nagyon jól esik az ölelése.
- Na jó, kicsit hosszú volt a nap, menjünk aludni!- mondja Elis.

*************ÁLOM**************
Egy betondzsungelben ébredtem, a földön feküdtem. Nem ismerem a várost, teljesen idegen számomra. Lassan feltápászkodtam és körülnéztem. Mindenhol kosztümös nők, öltönyös férfiak mászkáltak, hajléktalant sehol sem láttam. Némelyik férfinál aktatáska is volt. Lassan elindultam, de minden egyes lépésemnél egy ember eltűnt. A tömegből kitűnt Elis, én pedig nagyon megörültem és futni kezdtem a lány felé, de mire odaértem ő szomorúan legyintett egyet és eltűnt...

Lihegve felébredek, mellettem Elis békésen szuszog. Az órámra is ránézek, hajnali 1:17. Hirtelen támad egy ötletem, de veletek ezt egyelőre nem osztom meg. Elkezdek pakolni mindenféle kaját, ruhát, mindent, ami az enyém és elindulok. Igen, megszököm.

Nem szerettem volna fájdalmat okozni Elnek, ezért hagytam neki egy levelet mielőtt elundultam.

Felmegyek az Applechair-hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Washington városára, majd tovább indulok a város széle felé, amikor hirtelen érzem megint a bizsergést a lábamban hjajj.. kérlek ne! Neeee!!! A lábam, mint egy rakéta felvisz úgy 500 méter magasra majd visszaesek. Zuhanok... zuhanok... zuhanok... minden elsötétül...

Felébredek, szerencsére maradtam a hegyen, a földön. Nem lehettem sokáig eszméletlen, mert hajnali 2:00 van. 3-ra ki is érek a városból, hogyha most elindulok és normál tempóban megyek. Szerencsére mi a város szélén laktunk, a kertvárosi részben. Igen, Washingtonban is van ilyen!

************1 óra múlva***********
Na ki is értem a városból, mostmár csak azt kéne tudni, hogy merre menjek. 3 választásom van:
1. Elmegyek egy városba (ami kevésbé lakott) és vándorolok a világban városról városra.
2. Szerzek egy kocsit és elmegyek egyenesen Amerika lakatlan területeire. (Amiből nincs sok)
3. Bejárom Amerikát, de mindig lakatlan helyen megyek.

Na mindegy, azt tudom, hogy az étel- italkészletem nem elég örökké, így mielőtt teljesen lakatlan területre megyek, betérek egy kis faluba és fegyvert (kést, íjat, stb., de nem puskát!!) veszek.

Fegyvervétel után még maradt egy kevéske pénzem, amit igyekszem megtartani vészhelyzetre. De most... 4 óra van. Talán alszom egyet, holnap újra nekiállok, de akkor hosszabb utat teszek meg...