Light my fire [wolfiee]

2.

Gyorsan átlépett. Az erdő másik fele újra felszívódott. Eszébe jutott, mintha egy tisztást látott volna a hegy kezdeténél. Elindult újra arra, és nem sokkal később rá is talált. Kinézett a térre. Már nem tisztásnak tűnt, hanem egy hegynek, aminek tetején egy elképzelő palota van. A lány odasétált. A hegyre fel egy nagyon szépen kialakított lépcső vezetett. A lépcső kezdeténél gyönyörű virágok nőttek, de nagyon furcsák. Nem szokványos virágok.

Továbbment, majd kettesével szelte a lépcsőfokokat. Így hamar felért még a nagyon hosszúnak tűnő lépcsőn is. Fent már hatalmasnak tűnt az épület. Alig tudott rá felnézni. Előtte csak a hegynek csúcsai emelkedtek ki, és egy út, ami a bejárathoz vezetett. Az út nem volt túl hosszú. Magabiztosan elindult rajta, és mikor a hatalmas fából készült ajtóhoz ért, akkor kicsit félve lesett körbe, van e másik út befelé. Ő itt biztos betolakodó, és biztos ellenség is. Körbejárta halkan a területet, és egy ablakra talált. Belesett rajta, és egy embert látott bent. Majd még egyet.

Teljesen megrémült, mikor felismerte. Sam volt az! Hátrahőkölt, de megbánta, mert túl közel került a hegy széléhez. Így hát a falhoz préselte a testét, és várta, hogy valaki megszólaljon. Kényeztetést érzett, hogy kihallgassa őket.

- Tegnap itt járt, ugye? – kérdezte egy ismeretlen hang.

- Igen – válaszolt egy ismert. – Veszélyben volt.

- Meg kéne tanítanod pár támadásra.

- Én még... Nem mondtam el neki.

- Szóval nem tudja? – kérdezte a hang – Akkor ideje elmondani. Egy ilyen lehetőséget nem kap mindenki. Az ilyenre születni kell. És élni vele. És neked pedig kötelességed, hogy beavasd. Indulj Sam.

Alex egyre jobban halotta a szívverését, ahogy megdöbbent. Kirohadt az épület mögül, majd a lépcsőhöz sietett, majd megbotlott, úgy igyekezett. Mikor leért, halotta, hogy fent nyílik az ajtó. Még be tudott szaladni az erdőbe. Egyedül nem tud visszamenni! Hogyan juthat ki? Egy ideig bolyongott, és tudta, hogy egyszer úgyis rátalál a fiú. Legalább tudná, honnan jött pontosan. Aztán valahonnan jött egy kényeztetés, hogy ezt mondja:

- Vigyél vissza!

Megingott, eltűnt az erdő, és a réten találta magát, vagy valami kilökte oda. Pislogott párat, és nem hitte el. Sikerült! De vajon hogyan csinálta? Ez nem lehetett véletlen. Ez megtörtént, és nem volt álom. Megcsípte magát, tudta, hogy ébren volt. Bement a házba, azonban teljesen ledermedt, mikor Samot találta az ágyon ülve.

- Sam? – kérdezte rekedt hanggal a lány.

A fiú elmosolyodott.

- Gyere ide. – intett neki. – ülj le.

A lány így tett. Szinte idegesen várta, hogy a fiú megszólaljon.

- El kell mondanom pár nagyon furcsa, fontos dolgot – kezdte.

Alexandra próbált a fiú szemeibe nézni. Azok komolyak és őszinték voltak.

- Sandra, te boszorkány vagy.

A lány világnézete romba dőlt, és kellett egy két perc, mire felfogta. Ordítani akarta, hogy mégis mi a franc! De nem tette.

- Van egy mágiavilág, ahol tegnap is voltál. Azért mondtam, hogy nem menj oda. Ott van egy iskola, amibe felvettek a napokban.

A lány csak bámult maga elé. A fiú odahozta azt a zsákot, amit eddig nem akart megmutatni. Előhúzott belőle egy botnak látszó dolgot.

- Ez a varázspálcád – nyújtotta a lány felé – remélem megfelelő lesz.