The Black List (Larry Stylinson)

Now kiss me you fool (10)

____________________________________
Mit fogsz tenni? Hogy döntesz,amikor eltévedsz a sötétben? Hogy lehetsz benne biztos,hogy a döntéseiddel nem teszed tönkre valaki életét? Csukd be a szemed. Zárj ki mindenkit és mindent körülötted. Imádkozz,hogy a belső hangod helyes legyen. Mert ha egyszer döntöttél,már nincs visszaút.
____________________________________
Harry

Ha lehetne egy kívánságom,mindenképp azt kivánnám hogy beletudjak olvasni Louis Tomlinson gondolataiba. Tegnap este óta egész jól megvoltunk,a reggeli kávés dolog után már szinte biztos voltam abban hogy jó barátok leszünk. De ma,miután oda mentem neki segíteni,minden megváltozott. Esküszöm olyan,mint egy lány,akinek folyton megvan. Ez magyarázhatja legjobban a mostani viselkedését is.

-Mi a faszért kellett beárulni?.- épp a fiókomba párosítottam össze a zoknikat,mikor agresszívan berontott.

-Te meg miről beszélsz?.- csak álltam ott a zoknikkal a kezemben.

-Ne csináld úgy mintha nem tudnád miről beszélek. Elhiszem hogy rohadt unalmas lehet a tökéletes életed,de ne az én életemmel játsz.- torkaszakadtából üvöltött velem,komolyan aggódni kezdtem hogy elszakadnak a hangszálai.

-Nem tudom mennyire emlékszel,de én is ott voltam melletted. Minek köptem volna be magamat?.- nem hiszem hogy megértette a lényeget,mert dühösen egyre közelebb jött hozzám.

-Mit tudom én?! Így akartál szórakozni. Csak arra kérlek hogy hagyj békén! Nem akarom többet látni a tökéletes pofád.

Ami ezután történt,arra soha nem számítottam volna. Louis közelebb lépett,erőszakosan megfogta az arcom és megcsókolt. Időm se volt reagálni,visszacsókolni vagy eltolni. Egyszerűen csak levoltam sokkolva. Szinte fájt ahogy bejutásért könyörgött,és a testem,akaratomon kivűl megadta neki amit kért. Mindent.
Hatalmas tenyeremmel magamhoz húztam vékony derekát,és úgy szorítottam magamhoz mintha soha nem akarnám elengedni. Vadul és szenvedélyesen faltuk egymás ajkait,ott simogattuk,fogdostuk egymást ahol csak lehetett,mintha soha nem éreztünk volna még ekkora tüzet. Magamon kívűl voltam,2 külön ember. Az eszem kívülről nézte a történteket,és folyamatosan vészjeleket küldött hogy fejezzem be. De a testem csak annál jobban belelendült,az ágyékunk véletlenül összedörzsölődött,azt hittem összeesek a hirtelen jött impulzustól. Louis úgy vált ki a csókunkból mint akit épp most rázott meg a 220. Lihegve figyeltem ahogy a fejét fogja és a vörös,duzzadt ajkát tépi fogaival.
Úgy tűnt mindkettőnket meglepett ez az egész,legalábbis engem eléggé. Se szó,se beszéd fogta magát Louis és kiment. Nem tudom mi volt a legijjesztőbb,hogy ez az egész megtörtént és élvesztem vagy hogy magamra hagyott a gondolataimmal. Hevesen dobogó szívvel feküdtem hanyatt az ágyon,tenyereimmel eltakartam szemeim. Ez nem történhet meg velem. Nem lehetek meleg,soha semmilyen jelét nem adtam annak hogy a lányokon kívűl más is érdekelne.
Louis meleg lenne? Az sok mindent megmagyarázna,például hogy miért utálja Tylert. De hát azt mondta van barátnője,és mindenki úgy tudja. Lehet csak hazudik,mivel a katonaságnál ezt nem nézik túl jó szemmel. Mit kéne most tennem? Ha utána megyek valószínűleg csak ordibálni fog velem,és most erre semmi energiám sincs. Először magamban kéne letisztáznom a dolgokat,aztán Louisval. De egyedül képtelen vagyok értelmes és elfogadható választ adni a történtekre. Niall nem hinném hogy megértené,még az is lehet hogy megundorodna tőlem. Tyler talán tudna segíteni. Összeszedtem magam,kicsit átfésültem az ujjaimmal a kocós hajam hogy ne tűnjek olyan ziláltnak. Nagyon remélem hogy miközben Tylert keresem,nem akad az utamba Louis.