Szerda
Reggel szokás szerint 7.00-kor keltem. Anya elvitt a kocsival és közben megkérdeztem hogy elmehetek e Nikolászhoz a délután. Anya szerencsére megengedte,ezért boldogan léptem be a suliba. Lilyvel még váltottam pár szót a suli végeztével,és utána elindultam haza hogy háromra oda tudjak érni Nikolászhoz. Felszálltam a buszra ,mikor becsukódtak az ajtok elindultunk de hirtelen megállt. A hátsó ajtót kinyitotta a buszsofőr,és Nikolasz szállt fel. Mikor meglátott mellém ült le.
-Szia Dzseni!! Mizus?
-Szia,mindenrendben.
-Akkor ma nálunk?
-Persze ott leszek!-mondtam és leszálltam.
Otthon ledobtam a cuccom,kajáltam, utána pedig összeszedtem a matek felszerelésemet,és elindultam. 14.50 percet mutatott az órám,túl korán volt még,hogy kopogtassak. De hirtelen kinyitódott az ajtó:
-Szia Dzseni,már itt?
-Igen,egy kicsit korábban jöttem.
-Semmi baj,gyere beljebb!
Ahogy beléptem a nappaliba csöppentem. Nagy tágas szoba volt. A lépcsőn felmentünk,és beléptünk Nikolász szobájába. Leültünk a kanapára és elkezdtünk tanulni. 1 óra elteltével kész lettünk minden feladattal. Ekkor Nikolász így szólt:
-Köszi hogy segítettél...
Hirtelen a telefonja csörrent meg.
-Bocsi ezt fel kell vennem!
És ki ment a szobából.
-Szia,mizus veled szivi?
-......
-Én is jól vagyok,éppen az egyik osztálytársam segít a matekban.
-......
-Holnap négykor a parkban??
-......
-Rendben akkor holnap,szia szépségem,imádlak!
Ez azt akarja jelenteni hogy.....van...barátnője? Végül is mit gondoltam? Hiszen ő egy NAGYON helyes fiú,kék szemekkel.
-Itt vagyok!-szakította meg a gondolatmenetemet.
-Nekem mennem kell,már későre jár.
-Rendben,kikísérlek
Otthon bementem a szobába,és elővettem a notebookomat. Lily írt. Elmeséltem neki mindent. Teljes döbbenettel írt vissza. Elköszöntem tőle és lefeküdtem,de valamiért nem tudtam elaludni,vagy inkább valaki miatt...
