Szerintem kihagytam valamit... Tuti kihagytam valamit. Nincs olyan utazás amikor ne hagynának az emberek valamit az otthonukban. És ez akkor derül ki amikor elég messze vannak ahhoz, hogy ne érje meg visszafordúlni. Dühösen lecsaptam a jegyzeteimet az ágyamra. Ha nem lesz meg minden... hát így jártam.
Oh egyébként... Szalay Viktória vagyok, 17 éves és épp egy zenei fesztiválra készülök. A Volt fesztiválra. Nagyon nagy nehézségek árán de meggyőztem a szüleimet, hogy mehessek a barátaimmal. És már hihetetlenűl vártam. 1 hét a szüleim nélkűl... nagyszerű.
-Viki kész vagy?- lépett be anya gondterhelt arccal a szobámba és a hatalmas halom cuccomra tévedt a tekintete.- Jesszusom, csak egy hétre mész.
-Éés... ezek csak a legfontosabbak anya...- néztem az utazótáskámra.
-De cipekedésnél...
-Menni fog.- nyugtattam meg.
-Rendben akkor öltözz fel. Hamarosan indulnotok kell.- mondta majd kiment. A tükröm elé álltam és felhúztam egy trikót egy amerikai banda lógójával és egy farmer sortot majd kifésültem hosszú, hullámos barna hajam. Felhúztam a nyakláncom amikor meghallottam, hogy valaki ráfeküdt a csengőre.
-Ah... Viki azt hiszem Nóri is megérkezett.- üvöltötte apa mire felnevettem és lerohantam a nappaliba. A legjobb barátnőm ott állt és fájdalmas arccal dobta táskáit a földre. A teljes neve Kovács Eleonóra. De mi csak El- nek vagy Nórinak hívjuk mivel ki nem állhatja a nevét.
-Ezek rohadt nehezek.- dölt le a kanapéra.
-Mondtam.- lépett hozzám anya. Megforgattam a szemem majd apa felé néztem.
-Indulhatunk?- kérdeztem majd én is leszenvedtem a cuccaim.
-Persze.- itta meg a kávéját. Beültünk a kocsiba majd a pályaudvarhoz mentünk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mindened megvan?- nézett rám apa.
-Nagy valószínűséggel nincs.- mondtam mire bólintott és a kezembe adta az utazótáskám.
-Pénzt adott anyád?
-Igen. Akkor mehetünk? A Tomi már kétségbe van esve.- mondtam.
-Persze. Vigyázz magadra, hívj vagy irj minden nap és szólj ha bármi van.- mosolygott apa.
-Okés. Szeretlek. Szia.- köszöntünk el majd megkerestük a Tomit.
-Nem lehet, hogy csak te vagy itt? Dave? Zsófi? Lucas?- nézett Nóri körbe.
-Franc tudja. Hivogattam őket de semmi.
-Ahh... megpróbálom én is.- vettem elő a telefonom.- Zsófi, hol a francba vagytok az idióta bátyjáddal?? 20 perc múlva itt a busz.
-Uuuh tudom sietünk oké?- nyomott ki. Értetlenűl néztem a telefonomra majd a többiekre. Tomi megrántotta a vállát majd a fejem tetejére nézett.
