Előszülinap

25 2 0
                                    

-Igazad van. Ezért is fogjuk most megünnepelni ezt kellő módon.- mosolyodott el majd megragadta a karom és a sátraikhoz mentünk. Ismételten csak a Dávid volt itt. Kezdem azt hinni, hogy csak ketten jöttek és a többi sátor álca, hogy más ne költözzön közéjük.

-Nem mások is vannak velünk.- nézett rám mintha csak olvasna a gondolataimban. Felnevettem majd intettem a Dávidnak és leültem elé a pokrócra.

-Sziasztok.- mosolyodott el. Amíg Márk a sátrába matatott addig a koktélomat szürcsölgetve figyeltem, hogy mit csinál a Dávid a gépén.

-Viki... most maradj itt egy kicsit a Dáviddal, sietek jó?- kérdezte.

-Vigyázok rá.- csukta le a gépét a Dávid mosolyogva.

-Ja ettől féltem. Tudod mit Viki... csak ülj itt bármit is mondana.- mondta mire felnevettem.

-Okés.- nevettem. A Márk elment majd ránéztem a Dávidra.

-Ne hallgass rá. Nem vagyok rossz fiú.- mondta mire elmosolyodtam.

-Tudom, hogy nem. Min dolgoztál?- mutattam a gépére.

-Öhm... semmin igazából. Néha poénból összekeverek zenéket de csak ennyi. Ti mit csináltatok?

-Elmentünk egy koncertre majd szóba jött az alkoholról, hogy holnap lesz a szülinapom ezért most itt ülök.- mondtam széttárva a karom mire felnevetett.

-Figyelj... még így minden előtt... Én a legpontosabb sztorit nem tudom a Márkról és a volt barátnőjéről. A Márk az ilyen témánál kicsit zárkózottá válik. De azóta aggódtunk miatta és most itt vagy te, ismét volt egy kis életkedve mert amióta szakított azzal a csajjal nem nagyon volt magánál. Én nem ítélkezem. De ha esetleg te ezt nem gondolod komolyan...

-Nézd én is ismerem a sztorit. De mielőtt folytatnád. Sosem bántanék így meg senkit. Nem is értem néhányan hogy képesek ilyenre... de voltam már ilyen helyzetben. És nem szórakozok a Márkkal... tényleg tetszik. Nagyonis... De talán mindegy.

-Miért?- ráncolta a szemöldökét.

-Sok év van köztünk... Nem biztos, hogy ez így neki is rendben van.- vontam meg a vállam szomorúan.

-Oh... hidd el nem érdekli.- mondta mosolyogva. A Dávid mögé nézve észrevettem a fűben egy gitárt.

-Tudsz gitározni?-csillant fel a szemem.

-Oh... nem. Az a Márkké. Igazi virtuóz.- mondta mire felnevettem.

-Kíváncsi vagyok rá.- mosolyodtam el.

-Mi van benne?- mutatott a poharamra ami még negyedig volt de nem bírtam meginni.

-Koktél. De alkoholmentes.- nyújtottam oda neki mire megitta.

-Itt vagyok.- ugrált át a kifeszített zsinórokon a Márk.

-Mi is.- álltunk fel mindketten.

-Akkor... mehetünk?- vette fel a gitárját a földről és rám nézett.

-Igen.- vigyorodtam el.- El is mondod hova?- kérdeztem.

-Nem. Meglepi. Dávid esetleg van kedved csatlakozni, szülinapozni?

-Ah majd inkább holnap megünnepeljük úgy is de ma este legyetek csak kettesben.- kacsintott mire a Márk röhögve megforgatta a szemét majd elindultunk valamerre. Nem tudom, hogy a Márk mennyit sétálgatott itt magában de ismét egy elhagyatott rétre értünk ki és ott volt egy pokróc amit a sátrából vitt el pizzával és kólával. Ha a menü nem is volt a legromantikusabb azért én majdnem elájultam.

FestivalDonde viven las historias. Descúbrelo ahora