Festival

Összezavarodva

-Csak menj.- lökött meg egy kicsit mire mosolyogva elindultam. A mosdók mögé érve körbenéztem és hihetetlen látvány fogadott. Egy hatalmas rét volt előttem és csak pár ember lézengett itt hátúl ami hihetetlenűl jó az a nagy tömeg után. Kb. két perc alatt meg is találtam a Márkot aki a földön űlt. Mikor mellé értem felnézett rám majd feltápászkodott. Egy fekete mintás pólót és egy térdgatyát húzott, napszemüveggel a fején. Hihetetlenűl helyes volt. De egyikünk sem öltözött úgy nagyon ki. Ez nem randi volt.

-Szia.- ölelt meg mosolyogva majd fura arccal vált el tőlem.- Sör szagod van.- mosolyodott el.

-Leöntöttek. Két nagy pohárral.- húztam el a szám mire felnevetett. Neki bezzeg csodás illata volt. Mint mindig.

-Akarsz esteleg menni valahova?- kérdezte.

-Nem! Ne... maradjunk még itt, annyira tetszik ez a hely.- néztem körbe ámúlva.

-Én is így éreztem amikor tavaly megtaláltam.- mondta miközben leült. Én is követtem a példáját.

-Mesélj magadról. Végtére is egy tök idegennel ülök itt. Lehet megölsz vagy mi...- nevetett fel.

-Oh ne aggódj. Én csak szimplán megerőszakoltalak volna.- mondtam komoly arccal mire felröhögött.- De egyébként... A teljes nevem Szalay Viktória Kinga. De maradjunk csak a Viki, Vik becézéseknél. Max még egy barátomtól viselem el a Torit. De ennyi. Budapesten lakom, 17 éves vagyok...

-Várj... 17??- döbbent le.

-Igen. Mármint igazából 2 nap múlva lesz a szülinapom. Szóval 18 majdnem.- vigyorodtam el. Márk kicsit fura arccal bólintott hogy folytassam. Nem értem min lepődött meg ennyire.

-Szóval ügye most fogok érettségizni. De még dunsztom sincs mit szeretnék csinálni utána. Színész akarok lenni de a színművészeti... hát az nagy falat ehhez szóval még meglátjuk. Lehet inkább újságíró leszek vagy valami ilyesmi. Hobbim nincs nagyon, szeretek zenét hallgatni meg futni járni de igazából ritkán van esélyem csak úgy elmenni kocogni egyett. A szüleim együtt vannak, tesóm nincsen. Igazából engem sem "vártak" vagy mi szóval így hogy egyke vagyok hihetetlenűl féltenek. Ide is 1 év könyörgés és sok sok házimunka után engedtek el. Amúgy 4 barátommal jöttem. A Tomival, Zsófival, Davvel, Nórival és Lucassal majd még beállított három váratlan vendég az Ádám és a Beni plusz a Beni barátnője. Nem tudok mást mondani.- nevettem fel. Márk mosolyogva bólogatott kezeivel a háta mögött támaszkodva kémlelte az eget.- Te jössz.- vigyorogtam.

-Nos... oké... Teljes nevem Járai Márk. Mivel a Márkot nem nagyon lehet becézni és anyukám mindenképpen akart valahogy máshogy is hívni ezért még páran Marcinak hívnak, ami először fura ha megnézzük a nevemet de meg szoktam már. Én is Budapesten lakom és... 28 éves vagyok.- mondta mire teljesen ledöbbentem.

-....28??- kérdeztem döbbenten.

-Igen...

-Már értem miért néztél így... De kevesebbnek tűnsz.

-Mindenki ezt mondja.- mosolyodott el. 28?? Tényleg?? Így biztos nem akar nagyon sokszor látni többet...

-Az én szüleim is együtt vannak és van egy nővérem. Fogorvosnak tanultam de végűl nem fejeztem be az egyetemet.

-Miért nem?- kérdeztem kíváncsian.

-Mert... csak... úgy éreztem nem akarok még komoly munkába állni.- mondta.

-Értem.- bólintottam.

-Már 2. éve jöttem ide és szeretek itt lenni, ez valamilyen elképesztő érzés. Mármint... maga a fesztivál hangulat. Imádom.- vigyorgott.- Én is pár... barátommal vagyok itt. És ennyi...