Miért kell ennek így lenni?

3.

Mindenki beült a padjába,a hiányzók és a két lány kivételével. Az osztályfőnök  még kicsit leis osztotta őket,jobban talán,mint az igazgató,mikor felért a két lány. Mi többiek pedig vagy vigyorogtunk,vagy (csak a stréberek) minden mondatánál a ofőnek bólintottak.

-Hogy képzelitek ezt?!-és a többi,amit még mondott az osztályf. . A két lány vagy a plafont fürkészte,vagy a tanárra bambult,és arra gondolt,hogy "mikor ülhetünk már le?". 

-Mi a válaszotok?-kérdezte az ofő,ezzel kizökkentve a két lányt. Egymásra néztek,majd a tanárra,végül ránk,vagyis az osztályra.

-Mire?-Kliónak a kérdése kicsit flegmára sikeredett,aminek elég rossz következménye lett...: Az osztályfőnök elintézi,hogy a két lányt kicsapják a gimiből.

-Igen?!

-Igen-a tanár fogait csikorgatva meredt a két lányra. 

-Na majd meglátjuk-mondta Johanna,és leült a helyére,Klió társaságában.

-Nem ülhettek egymás mellé!!

-Na,és miért nem?!

-Mert azt mondtam!-az ofőnek cékla vörös lett az arca,és már már fel akart robbanni.

-Sok mindent mond...-Klió suttgva folytatta-és sose tartja be.

-Hallottam ám!-ordította a tanár.

-Igen? És mit mondtam?

Az osztályfőnök megfogta Klió karját és kirántotta a padból,majd kivezette a folyosóra,és onnan levezette... VOLNA,ha én,és még pár osztálytárs (név szerint Carlos,Elídia és Tom) útól nem érjük,és fogjuk le a két karját a tanárunknak. 

-Eresszetek el!-ordibálta,mi meg vihogva szorítottuk jobban. Klió megmenekült az ofő karjaiból,és mikor elengettük,lefelé kezdtünk futni a lépcsőn,majd ki az udvarra,és úgy ki az iskola területéről. Amikor kiértünk a legközelebbi kis parkféleségbe mentünk. 

-Te mit keresel itt,Isa? 

-Mit keresnék?-kérdeztem fintorogva.

-Senki nem kérte,hogy gyere.

-És senki nem kérte,hogy segítsünk neked-mordultam rá. Flegmán nézett rám,majd megszólalt:

-És mióta vagy te a "testőröm"?

-Nem vagyok az.

-Akkor mi a fenéért segítettél?

-Ennyi erővel ők miért segítettek neked?

-De most rólad van szó. Te nem vagy olyan,mint mi. Te vidéki kölyök vagy,nem városi. Nincs is itt helyed.

-De kész vagyok beilleszkedni. 

-Nem érted,hogy nem tudsz?! Vidéki vagy,nem ide valósi. A viselkedésed...a stílusod...Mind parasztlányra mutat. 

Parasztlányra?-gondoltam magamban,és kicsit elszégyeltem magam.

-Sajnálom,Isa...-Klió megveregette a vállam,és elment mellettem. És én most mi a fenét csináljak?! Vissza nem mehetek...Itt pedig ne maradhatok...

Végül úgy döntöttem,hogy haza megyek,ezért arra vettem az irányt.