Miért kell ennek így lenni?

6.

-Na,felesz vagy mersz?-kérdezte helyettem a bátyóka.

-Csókold meg Isát!

-A nagy-majdnem csúnyát mondtam.

-A nagy mit?

-Francot.

-Miért,úgy látom,ő akarja.

-Dugulj el-orrbanyomta bátyját,mire az leterítette,és megcsikizte.

-Én adok felit,jó?-mosolyogtam.

-Jó.

-Hm...Öleld át a bátyódat.

-Liam vagyok.

-Bocsássmeg. Akkor Liamot.

Morogva néztek rám,de végül Aaron megcsinálta. Ő pörgetett,és Liam jött.

-Felelsz vagy mersz?

-Merek. Ez szokásos.

-Smárold le jó hosszan Isát.

Még mielőtt tiltakozhattam volna megtette.

-Ehh-nyögtem utána.

-Na mivan? Túl jól csókolok?-vigyorgott.

-Pff-mosolyogtam.

-Tejössz-emlékeztette öccse. Majd mikor ránéztem,láttam,hogy elfogja a féltékenység. Rám pördült az üveg,majd jött a szokványos kérdés: "Felesz vagy mersz?". 

-Merek-válaszoltam.

-Hm. Ölelj át szenvedélyesen.

-Most szopatsz,ugye?

-Nem akarod hogy szopassalak,ugye?

-Nem,tényleg nem.

-Akkor? Csináld.

Átöleltem,hosszasan,szinte magamhoz szorítottam. 

-Nem hittem el,hogy szerelmes vagy belém.

-Nem is akartam ezt elhitetni veled.

-Miért? Pedig így van.

-Jó tudni.

-Na jó,engem nem érdekel,hogy hogy szerelmeskedtek-azzal Aaron felállt,és kiment a szobából.

-Várj-szóltam neki.

-Féltékeny-mondta Liam,és erre becsapta az ajtót.

-Nekem ideje mennem.

-Hazakísérlek.

-Még az kéne...Anyám dühös lesz.

-Leszbi vagy?-röhögött

-Mi a szar?! Dehogy.

-Akkor miért lenne dühös?

-Mert van elég gondja rajtam kívül is. Meg nem akarom felkelteni a figyelmét.

-Nem baj,hazakísérlek.

-Úgyse tudlak lebeszélni,igaz?

-Igaz.

Megfogta a kezem,majd kivezetett az ajtón. Aztán mutattam az irányt,úgy mentünk. És végig kézen fogva!!:33 Mindenki jól megnézett minket. 

-Szingli vagy?

-Jahm.

-Én is.

-Az fasza. Forever Alone?

-Nem,mert akkor nem fognám a kezed,és nem kísérnélek haza-mosolygott.

-Mindig ilyen komoly vagy?

-Nem,nem mindig-nevetett a kérdésemen.

-Megadod a face neved?

-Liam Graham.

-Oké,jelöllek.

-Rendi,majd besz. Szia!-azzal puszit nyomott az arcomra,és elment.

-Pff-még picit néztem,ahogy elmegy,aztán beszaladtam a házba. Ahogy felértem,kopogtam,majd Zente nyitott ajtót. 

-Szia!-köszöntem mosolyogva,ami tőlem nem szokványos. Baszki,mibajom van?!

-Szia!-köszönt,de nem engedett beljebb.

-Anyuék?

-Itthonvannak,a tv előtt.

-És beengedsz öcskös?

-Nem.

-Na húzz arrébb!-azzal fellöktem,és bementem.

-SZIASZTOK!-kiabáltam dühösen.

-Szia kislányom,mi a gond?

-Hogy le se szartok,az.

-Mi az,hogy le se szarunk?! Kezdve azzal,hogy idejöhettél...

-Ennek alapnak kéne lennie,hisz az anyám vagy!-ordítottam. Nem mondott semmit,hanem lekevert egy fülest.

-Remélem magadba fordulsz!-berohantam a szobámba,a telefonomért,majd kimentem a házból. Ádíjjossz anya és gondok. Nameg öcsik/hugik!