-Hazakísérlek,jó?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Rendben.
Felszálltam mögé a gördeszkára,és hazagurultunk. Egy nagy,zöldes házban lakott,kertesház. Elől volt lépcsője,ami felvezetett a legfölső emeletre,ahol egy ajtó van. Igaz,alul is van egy,de a kisfiú felül akart felmenni. Mondta,hogy menjek én is,és én rábólintottam.
-Bejössz?
-Be.
-Oké. Ne ijedj majd meg bátyám hülyeségeitől,amik ide vannak kitéve az ajtó mögé-rám mosolygott,mire én egy grimaszt vágtam,és beléptem előtte. Akkor egy lepedő zúdult rám,festékkel benne,ami ráadásul piros volt.
-Faszom...-suttogtam.
-Mit mondtál?-szólt egy mély hang. Lekapta rólam a lepedőt,és a szemembe nézett. Ő lehetett a fiú bátyja.
-Hé,öcskös,nem mondtad,hogy hozod a barátnőd-vigyorgott.
-Nem a barátnőm-szégyenlősködött.
-Akkor ki ez?
-Isabella vagyok-morogtam.
-Ki?
-Isabella.
-Zével?
-Zével-vigyorogtam.
-Akkor jó. Van aki s-sel ejti.
-Sok a hülye-mondtam mosolyogva.
-Ja. Bentebb jössz,vagy jó itt az ajtóba?
-Asszem bentebb megyek.
-Gyere,megmutizom a szobám-mondta a kisfiú.
-Rendi-utána mentem. Éreztem magamon a bátyja tekintetét. Erre elkellett mosolyodnom. Behúzott egy sötétkék szobába. Volt benne egy ágy,egy kicsi kanapé,egy nagy ruhásszekrény,egy puff,egy íróasztal meg egy gurulósszék. Volt néhány poszter a kedvenc együtteséről. Volt egy kitűzős parafás tábla. Oda mindenféle szabály volt írva,aztán még egy pár felhasználói fiók is. A gördeszkáját ledobta a kanapé mellé,majd lecsüccsent.
-Anyudék?-álldogáltam az ajtóban,közben még mindig a szobályát kémleltem.
-Nincsennek itthon. Munka,tudod.
-Igen. Hogy hívnak?-váltottam témát.
-Aaron. Téged meg Isabella.
-Igen-mosolyogtam. Aztán a bátyja nyitott be.
-Helló! Zavarok?
-Nem-mondtuk egyszerre Aaronnal.
-Na mizus? És miért állsz itt?
-Öhh...Jó kérdéseid vannak.
-Tudom ám. Na csüccs le-húzott magával a kanapéra. Alig fértünk el hárman,de végül mégiscsak. 2-3 percig némán ültünk,aztán eszembejutott,hogy felelsz és merszezhetnénk.
-Van üres üveg?
-Van-mondta Aaron,majd a kezembe nyomta az egyik üveget.
-Felesz vagy mersz?
-Jöhet-ült le mellém a földre a bátyóka.
-Oké-A kisöcsi is leült. Pörgettem,és Aaronon volt a sor.
VOUS LISEZ
Miért kell ennek így lenni?
Non-FictionIsabella a papájánál és a mamájánál él. Az anyja új családot alapított,és őt már nem nagyon látogatta. Aztán Isa papája meghalt. Napokat sírt át,mamájával. Volt egy kutyusa. Mindig vele volt,amikor szomorú lett. Utána a mamája is elhunyt. Isa teljes...