5.

46 2 0
                                    

-Hazakísérlek,jó?-kérdeztem tőle mosolyogva.

-Rendben.

Felszálltam mögé a gördeszkára,és hazagurultunk. Egy nagy,zöldes házban lakott,kertesház. Elől volt lépcsője,ami felvezetett a legfölső emeletre,ahol egy ajtó van. Igaz,alul is van egy,de a kisfiú felül akart felmenni. Mondta,hogy menjek én is,és én rábólintottam.

-Bejössz?

-Be.

-Oké. Ne ijedj majd meg bátyám hülyeségeitől,amik ide vannak kitéve az ajtó mögé-rám mosolygott,mire én egy grimaszt vágtam,és beléptem előtte. Akkor egy lepedő zúdult rám,festékkel benne,ami ráadásul piros volt. 

-Faszom...-suttogtam.

-Mit mondtál?-szólt egy mély hang. Lekapta rólam a lepedőt,és a szemembe nézett. Ő lehetett a fiú bátyja.

-Hé,öcskös,nem mondtad,hogy hozod a barátnőd-vigyorgott. 

-Nem a barátnőm-szégyenlősködött.

-Akkor ki ez?

-Isabella vagyok-morogtam.

-Ki?

-Isabella.

-Zével?

-Zével-vigyorogtam.

-Akkor jó. Van aki s-sel ejti. 

-Sok a hülye-mondtam mosolyogva.

-Ja. Bentebb jössz,vagy jó itt az ajtóba?

-Asszem bentebb megyek.

-Gyere,megmutizom a szobám-mondta  a kisfiú.

-Rendi-utána mentem. Éreztem magamon a bátyja tekintetét. Erre elkellett mosolyodnom. Behúzott egy sötétkék szobába. Volt benne egy ágy,egy kicsi kanapé,egy nagy ruhásszekrény,egy puff,egy íróasztal meg egy gurulósszék. Volt néhány poszter a kedvenc együtteséről. Volt egy kitűzős parafás tábla. Oda mindenféle szabály volt írva,aztán még egy pár felhasználói fiók is. A gördeszkáját ledobta a kanapé mellé,majd lecsüccsent.

-Anyudék?-álldogáltam az ajtóban,közben még mindig a szobályát kémleltem.

-Nincsennek itthon. Munka,tudod.

-Igen. Hogy hívnak?-váltottam témát.

-Aaron. Téged meg Isabella.

-Igen-mosolyogtam. Aztán a bátyja nyitott be.

-Helló! Zavarok?

-Nem-mondtuk egyszerre Aaronnal.

-Na mizus? És miért állsz itt?

-Öhh...Jó kérdéseid vannak.

-Tudom ám. Na csüccs le-húzott magával a kanapéra. Alig fértünk el hárman,de végül mégiscsak. 2-3 percig némán ültünk,aztán eszembejutott,hogy felelsz és merszezhetnénk.

-Van üres üveg?

-Van-mondta Aaron,majd a kezembe nyomta az egyik üveget.

-Felesz vagy mersz?

-Jöhet-ült le mellém a földre a bátyóka.

-Oké-A kisöcsi is leült. Pörgettem,és Aaronon volt a sor.

Miért kell ennek így lenni?Où les histoires vivent. Découvrez maintenant