Betörés
Az álmos szemű hétfő elnyújtózik ágyamon.
Elnézést kérem! Egy rég nem látott barátom
keresem nem látta véletlen?
Úgy két hétig volt itt. Majd valami rejtélyes
oknál fogva a Szünet éjjel a csenddel
az ajtón távozott. Így ma megint minden a
maga rendjében már monotonitásra
jellemző módon kezdődhet elölről.
Csak a hajnalok lettek sötétebbek.
A távolban a lámpa fénye ránk mered.
Igen ilyen messze még, hogy vége
legyen ennek a végtelennek tűnő tanévnek.
Nézd! Ott fut a félhomály.
Szaladj, kapd el! De ő már a városon túl jár.
Sír, csikorog a fék. Nem hoz valami jót a köd.
Megtervezett precíz betörést rendez a tél
ránk tör, mint valami óriás abban a filmben.
Akár a föld kabátjára hulló csillagok.
