Egymással szemben ültünk, véletlen ugyan
de szemben. Pár mondatott szelíden váltottunk
egymástól majd néztük a vonat ablakából
az egyre rohanó világot én arra gondoltam
milyen lenne nádnak lenni, kit csak lenget a szél..
Te gondolom arra, jaj, mikor szállok le kínos
így mert hát az ember sosem szeret az exével
szemben ülni, engem nem zavart, sőt örültem
akkoriban nem igen beszéltem annyit, mint régen
emberekkel meg főleg. Mondta el kell intézni-e
valamit azért száll le a távolabbi ponton nekem
pedig csak most kb. két hónappal azután esett le ez az egész.
Fogócskáztunk elkaptam őt majd menekülni próbált, sikerült.
