A háztetőkön ül a hó.
Úgy, mint hívatlan vendég szokott.
Vártuk már nagyon! De előbbre kérem!
Most már maradhatott volna egy kulcsra
zárt ajtó mögött. De nem önnek most pont
így karácsony után kellett jönni-e.
Látom ám szemén a csillogást hófehér
színt hozott, az élettelen szürke napokba.
Ezt becsülöm magán. Nem is haragszom érte.
Szóltam és talpam, mint a duzzogó
kisgyerek megcsúszott a hóban.
