Abigail Lawrence vagyok. 14 éves és az apám meghalt. Az apám, aki 3 hónapos koromba elhagyta anyámat, mert félt. Félt, hogy nem lesz jó apa. Anyám szerint jól gondolta, nem lett volna jó apa, mert mindig félt . Egy "gyáva féreg" , anya mindig így emlegeti. De nem apa nélkül nőttem fel , mert anya újraházasodott, szerinte ez volt élete egyik legjobb döntése és szerintem is. A nevelőapám , John. Őt sosem szólítom "apának", mert nem ő az apám. Van egy mostohahúgom is, Izabell. Ő az én tökéletes ellentétem, de csak külsőleg. Míg én magas vagyok, pontosan 173 cm, ő csak 158cm, kis minyon ☺. Ezért is hiszik azt az emberek, hogy sokkal idősebb vagyok nála , pedig csak egy év van köztünk. Nekem barna,hullámos hajam van , neki meg szőke, tűegyenes. Nekem zöld, neki kék szeme van. Viszot belső tulajdonságaink teljesen egyeznek. Mindkettőnk könyvmoly és jó tanuló, de nem stréber. Nincsenek túl sok barátaink sem. Nekem csak egy van, de ő.... ő tényleg egy igazi barát. A legjobb, és egyben egyetlen, barátom, nem más, mint, és nem is húznám tovább a szót, a helyetesíthetetlen, Peter Johns. Piszok jól néz ki és döglenek utána a csajok, és ezzel ő teljesen tisztába van és teljes mértékben ki is használja ezt. A sötét vörös, mindig tökéletesen belőtt hajával, mélykék szemeivel és a tipikus " tudom, hogy megdöglesz értem" nézésével teljesen megbabonázza a lányokat. 15 éves létére eléggé érett, de amikor lányokról van szó egyszerűen megbolondul, mert az igaz szerelmet keresi. Én hiába mondom neki , hogy az rohadtul nem létezik , ő attól még kitartóan keresi. Egyébként vele jártam áltanosba is. Sok időt töltöttünk együtt, amiért sokan azt hitték járunk, de mi sosem jártunk, ahhoz túl fontos volt mindkettőnk számára ez a barátság.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Ez az első 'könyvem', szal remélem tetszett.
YOU ARE READING
Abby
Teen FictionÚj suli, új osztálytársak, új tanárok, új környezet, új barátok, új szerelmek. Egy szóval új élet.