Abby

2

Az iskola kisebb volt, mint a régi sulim. Mivel ez egy magániskola és sokkal kevesebben járnak ide, mint egy államiba. Örültem, hogy kisebb, így kisebb volt a valószínűsége annak, hogy eltévedek. Az osztályt hamar megtaláltuk. Az ajtón volt egy kis tábla amin ez állt:'9B'.
Amint benyitottam egy összegyűrt papírdarab talált el. Eléggé meglepődtem, de amikor a második papírgolyó repült felém, gyorsan lehajoltam. Így Petert találta el.
Mi elhúzodtunk az ajtótól így a dobáló srác már nem minket támadott. Én és Peter magasok lévén, utolsó padba ültünk. Én az ablak melletti sorba, ő pedig a középső sorba. Egyszemélyes padok voltak, így nem tudtunk egy padtársak lenni.
Az osztály nem volt túl magy, de nem is kellett, egy osztályba csak 12 ember volt. Tisztaság és rend uralkodott a helységbe. Volt egy TV is.
Csengettek. A dobáló srác odajött hozzám.
- Szóval te nem A-s vagy?-kérdezte.
Gondoltam azért jött, hogy bocsánatot kérjen vagy valami, de nem ő azt kérdezi melyik 9.-be járok, mikor látja, hogy csengetés után a 9.B-ben vagyok.
- Nem, nem vagyok A-s.- feleltem kicsit furán.
A srác csak vállat vont és elment. Minek bemutatkozni, hisz az fölösleges.
Ránéztem a szomszéd padra, ahol egy platinaszőke, fenékig póthajas, kétméter műkörmös, erősen smikelt lány vihácolt síkító hangon és azt hajtogatta, hogy ' milyen vicces vagy Peter'. Ő meg csak mosolygott. De nem azzal a hódító mosolyával, hanem a 'hagyjálmárbékén'-nel.
Abban a pillanatban belépett egy kopaszodó, alacsony, szemüveges, negyvenes évei végén járó férfi. Az oszink, Mr.Adams . Mindenki a helyére takarodott. Majd a tanár megszólalt:
- Köszöntelek titeket a Newcastle-i Alapítványi Gimnáziumban! Csodás tanévnek nézünk elébe!-ahogy ezt kimondta mindenki sóhajtott egy fájdalmasat.- Az éz nevem Mr. Adams. Szerintem kezdjük egy kis bemutatkozással! Kezdjük veled.- bökött az ablak melletti sor első padjára.
A dobáló srác volt az. Felállt. Elég alacsony volt és barna haja volt. Szerintem ő lesz minden balhé megalkotója.
- A nevem Adam.- és leült.
Hátrafelé haladtunk és mindenki hasonlóképp mutatkozott be. A második padban ülő fiút Marknak hívták. Szemüveges volt. Tipikus kocka. A harmadik padban, vagyis előttem egy hosszúhajú rocker ült valami együtteses pólóban, amit nem ismertem. A nevét olyan halkan mondta, hogy meg se hallottam, pedig nem ültem tőle messze. Aztán következtem én. Már álltam és nyitottam volna szám, amikor belépett valaki az ajtón. Pontosabban beesett.
- Elnézést a késésért.- mondta flegmán, majd választ sem várva levágódott az utólsó üres padba.
Az oszi csak a szemét forgatta és legyintett. Amikor újra megszólaltan volna Mark elkezdte fújni az orrát. Kb két percig hallgattunk eme csodás hangot, aztán befejezte.
- A nevem Abby.- és leültem. De szerintem senki nem hallotta, mert pont a csengővel egyszerre szólalatam meg.
Peter meg csak röhögve nézett. Csak ő vette észre, hogy be sem tudtam mutatkozni. Hát igen, néha nagyon szerencsétlen tudok lenni.
Szünetben a sulirádió biztosította a zenét. Jó dalok voltak. Peterrel úgy döntöttünk lemegyünk az udvarra. Az udvaron persze szinte az összes lány őt bámulta nyálcsorgatva, némelyik még oda is jött hozzánk. Pontosabban Peterhez, de egyik sem bizonyult élete szerelmének.
A nap további részében bemutatkoztak a többiek. A platinaszőke Amanda volt, volt még egy lány aki szép volt, de félelmetesen nézett ki. Ő volt April. Na, ebben az évben sem lesznek legjobb barátnőim. Volt még egy Nick, Mike és David. Ők egy csomagot jelentenek annyira 'legjobb haverok' . Aztán volt még egy Tom, ő a csendes. És az utolsó, pedig Isaac. A késős srác.