Abby

3

A nap további részében az iskola szabályzatáról volt szó. Persze egy mondatot sem jegyeztem meg. De az a jó, hogy csak 2 óránk volt.
Otthon American Horror Storyt néztem Bellel, popcorn társaságában.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Már egy jó ideje csörgöghetett, mert a csengőhangként beállított Arctic Monkeys szám, már jóval a refrén után volt. Nem is néztem meg, hogy ki hív csak válaszoltam.
-Igen?- szóltam álmosan a készülékbe.
-Hol vagy, Szívem?- kérdezte, ezek szerint Peter.
-Hány óra?- válaszoltam egy kérdéssel.
-Hét óra huszonhat perc.
- Rohadt életbe!- kiáltottam.
-Elaludtál.
- Igen. Öt perc.
Miután leraktam a telefont gyorsan kikaptam valami ruhát a szekrényből és rohantam a fürdőbe. Ezután felkaptam a táskám és a cipőm, majd berontottam Bell szobájába. Hűlt helyét találtam. Hát persze, mindig ezt csinálja, ha nem kelek fel időben ő nem kelt fel, hagyja, hogy elaludjak.
Kirontottam az ajtón ahol Peter nézett rám mosolyogva.
-Hét perc. Fejlődsz, utoljára kilenc perc volt.-'dícsért' meg.
Nem válaszoltam, csak vállba boxoltam és elindultunk. Útközben azon tanakodtunk, hogy vajon, mi az első óra mivel mindketten túl lusták voltunk, hogy megnézzük az órarendünket.
Mikor beértünk, megnéztem én.
-Haha, mondtam, hogy földi!- kiálltottam fel.-Jársz nekem egy üveg Nutellával!
-Jah.... Persze, majd!- legyintett.
Aztán a csengővel egyidőben belépett egy magas, csinos, fiatal nő. Mindenki felállt.
-Jóreggelt 9.B! Foglaljatok helyet.-szavait egy kézlegyintéssel nyomatékosította.-Nem érdekel kit, hogy hívnak vagy, hogy mit csinált a nyáriszünetben. Csak viselkedjetek emberek módjára az óráimon és nem lesz baj. Ellenkező esetben, viszont bajok lesznek.- mondta, majd ránk mosolygott, de úgy mintha kis tudatlan báránykát lennénk.
-A mai órán Európa tájegységeiről tanulunk.
Innentől kezdve kezdett unalmas lenni az óra. Mindenki álmos volt a hülyeségekhez és az emberek többsége csak bámult ki a fejéből.
Valamikor az óra közepén bepottyant Isaac is. A tanárnő felvont szemöldokkel nézett rá.
- Bocsánat a késésért.- mondta, majd levágodott a padjába.
- Név?- kérdezte a tanárnő.
- Isaac Charles.
A tanárnő csak egyszerűen kinyitotta a naplót és írt valamit. Valószínűleg egy késést. De ami igazán meglepett, hogy a fiút ez teljesen hidegen hagyta.
A nap további részében volt az oszival egy francia óránk, egy kémia(egy izzadt, szemüveges bácsikával), egy angol( egy öreg nénivel, szerintem volt vagy 60-65),egy tesi ( egy jófej, fiatal férfival) és egy dupla matek. Ami bortalmas volt. Félreértés ne essék, szeretem a mateket, de nem ilyen későn és ilyen mennyiségben egy tesi után. De ami a legrosszabb rögtönzést írtunk. Csak, hogy 'felmérje a tudásunkat'. Hét fárasztó óra után indultam haza, méghozzá egyedül(!), mert Petert hazavitte az anyja.
-Hé! Várj meg!- kiáltott utánam valaki, mikor már a sarkon túl voltam. Hátranéztem. Isaac.
-Szia.-köszöntem.
-Nem kell ennyire örülni.-erre elmosolyodtam.-Te is erre laksz?
-Nem, csak kilométethiányom van, ezért kerülök.- ironizáltam. Felnevetett és megjelentek a gödröcskéi. Így nagyon cuki volt a göndör, világosbarna fürtjeivel.
-Amúgy mi a neved? Nem figyeltem bemutatkozáskor.- erre eszembe jutott az előző napi szerencsétlenkedésem és magamban elmosolyodram.
-Abby. És a tiéd? Én sem figyeltem tegnap.- csak azért mondtam ezt, mert úgy éreztem fairnak, ha ő is bemutatkozik.
Egy úton mentünk végig hazafelé és kiderült, hogy egy utcában lakunk. Útközben mindenfélékről beszélgettünk. Csak úgy dőlt belőlem a szó, pedig nem vagyok az a beszédes típus. De vele valahogy könnyebb volt beszélgetni.