Vámpírokkal Együtt /2016 ©️/

8. Rész Út, botránnyal

Nagy hanggal rezgett az ébresztő. Rá néztem és 3:00-án villogott a piros szín. Lekapcsoltam és egy lámpát oltottam. Felültem és megtöröltem a szemem. Kihúztam magamat majd rá szedtem, hogy felálljak. Megigazítottam az ágyneműm, bementem a fürdőbe, rendbe szedtem arcom. Alapozót és púdert raktam, és egy neszesszerbe dobáltam az itt maradt sminkeket. Bementem a szobámba és ledobtam az ágyra a fekete tokot, az éjjeliszekrényemről levettem a telefont majd bekapcsoltam. A székemre rakott ruháimat is az ágyra dobtam, a magamon lévőket leszedtem, majd felhúztam a sötétkék farmeromat és egy meleg szürke pulcsit, amin egy fekete szív minta volt rajzolva. Egy lila Converse Dorkót húztam fel a lábamra, amit nem tudtam bekötni, mert rövid volt a fűző. A székről levettem a Nike fekete táskámat és a szürkésfekete sálamat, amit a nyakamba raktam. A táskámba bele tettem még a fontos dolgaimat, például a neszesszeremet. Lekapcsoltam a lámpát. Az ajtóhoz álltam, majd szép lassan becsuktam az ajtómat. Lementem a lépcsőn visszanéztem és a konyhába mentem, a kedvenc bögréimet a táskába tettem. Kinyitottam a hűtőt elővettem a kakaót és dobozból ittam meg.
Visszaszaladtam a szobámba. Megfésülködtem felkötöttem a hajamat, majd a naplómért és a tollamért benyúltam a szekrény mélyébe. Ismét akaratlanul kimentem a szobából és lementem a lépcsőn, amit most használok utoljára. A táskámba raktam a naplót, a tollat és a fésűt is.
Kopogtak. Felvettem a vállamra a táskát lekapcsoltam a lámpát a nappaliban és kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt Elena! – állt velem szemben Elijah. Megöleltem, és magamhoz szorítottam. Muszáj volt megtennem. Elhúztam magamat tőle.
- Ne haragudj. – mondtam majd a kezemre húztam a pulcsimat.
- Nem haragszom. – mondta, egy utolsó pillantást, szaglást vettem a házból. Majd elhagytam küszöbét. A kapu előtt három kocsi állt. Mindhárom autó fekete és szinte láthatatlan, beleolvadt ebbe a hajnali sötétségbe.
- Melyikbe lehet ülni? – kérdeztem.
- Ez az enyém. – mutatott az elsőre. – A másodikba Stefan, a harmadikban Damon ül. Stefannal van Rebekah.
- És Tori? – kérdeztem.
- Tori itt alszik a hátsó ülésemen. – mondta és megkerültem az autóját majd hátra ültem.
Tori a másik oldalon ülve aludt az ajtónak dőlve. Becsatoltam magamat, a táskámat magamhoz szorítottam és álomban voltam.
Feketeséget láttam, majd egyből felvillant egy kép két alakkal. Egy bordó kanapén feküdt az egyik, aki nő volt a másik fölé hajolt és a nyakánál volt. Közelebbről láttam, Elijah alakja nézett velem szembe, ahogy megharapott.
Kinyitottam a szememet, jobbra Tori felé hajoltam majd az utat néztem Elijah pillantását láttam a tükörben. Világos volt, elég sok idő alatt játszódott le ez a fejemben.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Igen, azt hiszem. – a táskámból kivettem a naplómat és a tollat. A combomra tettem, vizsgálni kezdtem, hogy is néz ki, milyen a tapintása. Külső borítása színes, mit a papagáj, csak ezen szikráznak a színek. Bőr tapintása van, még is hamísított lehet. Egy szalag fogja körbe, amivel be lehet kötni. A belsejében is található egy szalag, ami jelzi, a dátumot és, hogy melyik nap írok.
Kinyitottam, és tűnődtem mit is tudnék írni. Leírjam a tegnapi napot, ami a legeslegrosszabb volt az életemben?

Tegnap nem írtam, kibuktam. Azt hiszem a legnagyobb csalódás volt életemben az, hogy egy olyan emberrel éltem mind végig, aki át ad egy idegennek. Felteszem a legfontosabb kérdéseket. Miért? Miért adott át? Ismerik egymást? Ha tőle megkérdezném, azt mondaná igen, Elijah viszont azt mondta nem.
Kinek higgyek? Bízhatok már meg valakiben is?
Ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni, csak ezekre.
Épp útón vagyok valamerre a nagyvilágban, egy halandó vámpír alszik mellettem, aki nem más, mint Tori. Egy vámpír vezet, aki nem más, mint Elijah. Félnem kéne? Lehetséges. De én még mindig azt mondom, ha meg akartak volna ölni, már rég nem itt lennék.
A táj meseszerűen szép, amerre megyünk. Az út sima, mintha egy WC- papírt dobtak volna el, hadd guruljon tovább, vagy mintha egy szalagot, gördülékeny út, mely sima és néhol egy-egy enyhe kanyar. Az, út másik oldalán alig-alig ment egy autó, teherautó. Erdős területen vagyunk, jobbról-balról erdő vesz minket körül.

Az autó elkanyarodik jobbra kis ívben, majd megállunk. Kiszállok, és Elijah is kiugrik az autóból. Egy tisztáson vagyunk, egy megállónál. Pár pad és asztal melyek fából készültek szétszórtan helyezkednek el. Az erdő el van kerítve egy nagy ovális alakban.
- Jaj, végre. – nyújtózkodott Damon majd oda állt Elijah mellé.
- A barátnőd? – kérdezte Stefan.
- Alszik, legalább is eddig úgy tett. – mondtam, friss levegőt szívtam, a hátsó zsebembe dugtam a kezemet és kicsit járkáltam.
- Oxigén, friss oxigén. – ismételte a szavakat Rebekah.
- Az, párás oxigén. Szeretem. – megálltam az indián szobor előtt, ami egy nagy madár totem volt. – Gyönyörű! – mondtam majd megfogtam a hegeket, amik rajta voltak.
- Te ezekből az izékből, mit tudsz ki venni? Egyszerűen képtelenség, hogy ilyenek tetszenek. – még mindig az ujjamat a faragáson húzkodtam végig. Érezni lehetett a vizes kicsit elsorvadt fa tapintását. Rebekah a bal oldalamnál állt és hátra pillantott.
- Maradjunk még, vagy induljunk? – kérdezte Elijah, megfordultam és, mint szótlan kisgyermek vártam, hogy valaki válaszoljon.
- Úgy is hosszú az út, és este érnénk oda. Akkor most nem mindegy, hogy mikor indulunk el? – válaszolt Rebekah. Visszafordultam a totem elé álltam, kicsit hátrébb léptem. A drótkerítést figyeltem, majd láttam valamit vagy valakit elsuhanni. A fejemet forgattam, Elijah és Rebekah beszélgettek. Nagy léptekkel mentem előre a kerítéshez. Majd futni kezdtem, jobban távolodtam el a totemtől és tőlük majd ugrottam egy nagyot és észbe kaptam, hogy a fáknál vagyok.
- Elena mit keresel itt? – rakta a kezét a kerítésnek Damon.
- Csak láttam valakit.
- Valakit?
- Vagy valamit. – mondtam. – Mindegy is, most innen kéne kijutnom. – a kerítés ki volt szakadva az egyik helyen, oda léptem és beakasztottam a lábamat majd felhúztam magamat és át libbentem a túloldalra.
- Hogyan? Hogy csinálod ezt? – kérdezte.
- Fogalmam sincs. – visszaballagtunk a többiekhez, Stefan mellett állt Tori. – Felébredtél? – mentem oda hozzá.
- Igen, fel. Hol is vagyunk amúgy? – zsebre tett kézzel forgolódott.
- Valahol egy erdőszélen.
- Odáig én is eljutottam.
- Odáig én is. – mondtam neki. – Szó szerint bevallva őszintén, nem tudom, hol vagyunk.
- Amint mondtad, egy erdőszélen. – segített ki Stefan.
- Jó megközelítés. – mutatott Elijah. Ki húzta magát és beült az autóba.
- Ezek szerint elindulunk. – mondtam. Stefan bólintott, megfogta tori kezét és húzta maga után. beültette az autóba.
Elijah mellé vágódtam be.
- Ugye nem gáz, ha veled megyek? – kérdeztem.
- Nem az. – csend lett, néhány autó süvítését lehetett hallani, amik elhaladtak mellettünk.
- Tudod, semmi félelem érzetem nincs. Ez miért van? Normális esetben mások szerintem ezt nem bírnák feldolgozni.
- Az érzelmeidet csak te tudod fokozni, nekem ebbe semmi beleszólásom nincs.
- Tudom, hogy Ősi vagy.
- Ki mondta?
- Damon, de elfelejtette elmondani mi is az. – rosszul hazudtam. Így képes voltam kijavítani. – Mármint, azt mondta, hogy majd te elmondod.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy meséljek magamról?
- Nem muszáj, úgy is tudom, hogy valamelyik nap kerül rá sor. – mondtam majd az ablaknak hajtottam a fejemet. Hideg volt, és párás, letöröltem a szemem elől. A fákat néztem, csak úgy haladtunk el mellettük.
- Ha oda érünk, akkor majd, - nem fejezte be a mondatot. Elkezdett esni az eső, de úgy mintha valamiből csak ömlött volna. Az autó tett egy éles kanyart, majd kiment a kerekek alól az út. A füvön sodródtunk tovább, majd átmentünk egy korláton. Nagyot rázódott az autó. – Ne szállj ki! – parancsolt rám, ő kiszállt és megkerülte az autót. A szívem gyorsabban pumpált, mint eddig. Elijah visszaült csurom vizesen az autóba, elővette a zsebéből a telefont majd a füléhez helyezte. Beszélt valakivel, visszatettem a fejemet a hideg ablaküveghez. „– Szép kis napunk lesz, mondhatom!"- mondtam magamba.
- Aggodalomra semmi ok, minden rendben van. Most visszatérünk az útra és folytatjuk az utunkat. – mondta és elindultunk. – Mit is kezdtem el az előbb? – kérdezte. – Ja, igen szóval, ha oda érünk, lesz egy házad, bepakoljuk a dobozaidat és a bőröndödet. Majd azt csinálsz, amit akarsz, viszont ezen túl nehezebb napjaid jönnek.
- Remek! – próbáltam úgy tenni, mintha érdekelt is volna valami, pedig egyáltalán nem izgatott semmi.
- Mi a gond? - éreztem, hogy a szemei rajtam akadtak meg. Az ablakból láttam, hogy az eső kezdett csillapodni.
- Semmi, az ég adta földön semmi. – ismét hazudtam, de most nem javítgattam ki magamat, mivel még én sem tudtam mi volt a bajom, viszont valami biztos. – Az ott nem Damonék autója? – néztem a benzinkútra.
- De lehetséges, sőt biztos. Megnézzük, mit keresnek itt. – az eső elállt, már csak pár eső csepp jött a felhők közül. A motort leállította, kiszálltam az autóból majd hátulról kivettem a telefonomat a táskámból. Damon az autónak támaszkodva a bőrdzsekije zsebébe rakta a kezét, Rebekah szállt ki Stefan autójából, majd láttam felém jönni.
- Hát ti merre ragadtatok le? – kérdezte. - Előttünk voltatok - folytatta. -, majd eleredt az eső és semmivé váltatok. – mondta majd mellém állt és olyan pózban volt, mint Damon.
- Kifordult a kocsi, de nem történt semmi. – elfordítottam a fejem és az autó hátulját néztem. – Igen, nem történ semmi. – mondtam.
- Jaj, Elena. Belekeveredtél most valamibe, sajnállak, de így legalább nem fogok unatkozni. – elém állt majd megölelt.
- Az biztos. – mondtam és egy mosolyt húztam a számból.
- Csajok kértek? – jött Tori és próbálta kinyitni a gumimacis zacskót. Félig sikerült is kinyitnia, csakhogy a fele a vizes aszfalton landolt. Mindhárman felnevettünk, viszont akik a parkolóban voltak, mindenki minket nézett.
- Jó, ilyennek is kell történnie. – a számhoz raktam a kezemet, így is nagyon kellet nevetnem.
- Na, jó. Oké. Ki kér? – kérdezte Tori. Rebekah-val ketten belenyúltunk a zacskóba majd kivettem egy piros macit. Az íze olyan semmilyen sem volt.
- Elmegyek mosdóba. – mondtam.
- Rendben. – kivettem a táskámból a pénztárcámat igaz nem fért be a zsebembe, de addig a telefonomat eltettem a nadrágzsebembe.
A benzinkút, mint mindegyik úgy nézett ki belülről is és kívülről is. A pénztárnál egy férfi és egy nő állt. Oda mentem.
- Helló, a mosdót merre találom? – kérdeztem.
- Szia. Itt egyenesen majd balra. – mondta a hölgy.
- Köszönöm. – megfordultam és a magazinok, könyveknél elfordultam balra, ahogyan mondták.

Kimentem az ajtón, a könyveknél megálltam. Egyik könyv sem volt valami vonzó számomra ezért egy magazint próbáltam keresni számomra, de inkább halasztottam. A hűtő felé mentem. Kivettem egy WATT energia italt és a pénztárhoz mentem. A pultra raktam az italt, a férfi állt a kassza mögött, a nő sehol nem volt. Érdekes.
- Helló, azt szeretném. – a férfi meredten nézett rám, és úgy tett mintha a lelkembe látna.
- Hány éves vagy?
- Miért érdekel? Kifizetném az üdítőmet. – mondtam.
- Kérdeztem valamit.
- Én meg elvinném az italt. – mondtam kicsit zaklatottan. – Hát rendben, akkor itt hagyom. Viszlát! – köszöntem el. Megfordultam, a férfi mögöttem állt, majd felmértem őt is. Kopaszodott a feje búbján, fekete haja volt, persze csak amennyi. Nálam egy fejjel lehetett magasabb, munkaruhában volt.
- Itt maradsz. – megnyomott egy gombot és bezáródott minden ajtó.
- Minek is? – kérdeztem.
- Mert én azt mondtam. – megragadta a karomat és neki vágott a pénztárnak. A cigarettáknak estem és a polcnak, nagy csattanással huppantam neki a talajnak mikor visszaestem. Nehezen felálltam még volt időm elnézni jobbra ki az üvegen. A pénztárcámat olyan erővel dobtam az üvegnek, hogy kirepült az ablakon. A szilánkok leesésének hangjára fordult felém a férfi. Felém futott, majd át ugrottam és megrúgtam. Elijah-t és a két fiút láttam betörni a bejárati üvegajtót, Stefan megfogott és kirángatott, miközben Elijah és Damon, faggatták a pénztárost.
- Mi volt ez? – kérdezte.
- Tudod, én csak egy energia italt akartam venni.
- Felfogtam. – az oldalamnál karolt át és az autóhoz vitt.
- Még is, ezen felkapta a vizet. – elengedett kinyitotta az ajtót.
- Észrevettük.
- A lányok? – kérdeztem.
- Már az autóban ülnek. – mondta, beültem, de az ajtó még nyitva volt, Stefan annak támaszkodott.
- Örülök, hogy azért pisilni még tudtam legalább normálisan. – Stefan egy mosolyt ejtett a szájára miközben megpillantottam a fekete pénztárcámat a földön fekve. Kibújtam Stefan karja alól, majd elfutottam a pénztárcáért majd visszaballagtam az autóhoz. Stefant figyelve mentem majd egyre közelebb értem. Visszaültem mintha semmi sem történt volna.
- Ha szóltál volna elmentem volna érte. – mondta.
- Oké. Visszajöttek. – Stefan elfordult én becsaptam az ajtót. Elijah és Damon kijöttek az épületből. Bevágódott az autóba.
- Ez a tied. – adta oda az energia italt.
- Köszönöm. Mi volt bent? – kérdeztem.
- Semmi.
- Elijah, mi volt bent? – most én faggattam.
- Mondom semmi!
- Kösz ezt is, hogy lekiabálod a fejem.
- Ne haragudj.
- Nincs semmi. – hátra hajtottam a fejemet, és becsuktam a szemem, koncentráltam. De egy rezgés törte meg a csendet. A telefonom rezgett a zsebemben, ki oldottam majd megnéztem. Facebook-on írtak. Letiltottam az üzenetek fogadását. Levettem az iPhone-nak a hátulját és kivettem a SIM-kártyámat, zsebre raktam. A telefont a kezemben tartogattam, és ütögettem.
- Add ide! – mondta Elijah és kivette a telefont a kezemből majd kidobta az ablakon.
- Ez... Ez mi a frász volt? Minek dobtad ki? Ezt nem hiszem el. – fogtam meg a fejem.
- Ki vetted a SIM kártyád nem? Akkor miért idegeskedsz? – nem szóltam egy szót se, inkább hagytam, nem vitáztam semmi értelme nem lett volna. Elijah telefonja is megrezzent, előhúzta a telefontartóból, ami a kocsin volt.
- Háló. – szólt bele. - Adom. – oda nyújtotta a telefont az orrom alá. A telefonra néztem majd egy éles tekintettel Elijah-ra. – Téged keresnek! – elvettem a telefont majd a fülemhez tettem.
- Igen. – beszéltem bele.
- Mit dobott ki az ablakon? – jött a telefonba Rebekah hangja.
- Áh, csak az iPhonomat.
- Micsoda? – mélyült a hangja.
- Mindegy, miért?
- Csak, mert lehetett látni, hogy repül ki az autóból valami. – mondta.
- Akkor majd láttok engem is kirepülni az autóból, ha megun.
- De bolond vagy! – nevettet.
- Muszáj, látod, már nem unatkozol.
- Nem mondhatom azt, itt van velünk Tori és tudod milyen vele menni.
- Igen, tudom.
- Rá mászott Damonre.
- Hülyéskedsz? – kérdeztem.
- Nem, komolyan mondtam.
- Oké. – csuklott el a hangom. – Szerintem akkor jobb, ha leteszem. Szia. – Rebekahat halottam még beszélni, de kinyomtam a telefont.
- Próbáltam nem úgy tenni, mintha halottam volna a beszélgetéseteket, de igen halottam. – felemeltem a kezemet és húztam egy láthatatlan falat.
- Hagyjuk, én elmegyek aludni, mivel amint látom hosszú lesz ez az egész út. Ha megállunk, ébressz fel.
- Rendben. – mondta elfordultam tőle és ismét az ablakhoz dőltem. Becsuktam a szemem, ismét fekete foltokat láttam magam előtt, majd egy nő ült előttem. Nem tudtam ki az, nem ismertem, legalább is a szürkeség és a vetítő fénye elvakította látásomat.
- Szia, Elena! – köszönt a nő.
- Maga kicsoda? – szóltam én.
- Nem mondhatom meg, jól emlékezz szavaimra: Bízd rá az életed, bízd rá. Ne félj tőlük, érezd magad velük úgy, mintha egy család lennétek.
- Miről beszél? Ki maga? – csend lett, a fény kis híján megszűnt.
- Nem sok időnk van. – a hangja egyre öregebbnek tűnt. – Csak bízz bennem, ezt az emléket ne mondd el, ezt az álmot senki sem tudhatja, még te sem, viszont ezeket meg kell tartanod.
- Elena! – bökdöstek. – Elena! – felébredtem.
- Jesszus. – fogtam meg a fejem. Damon állt kint, én még a kocsiban, bekötve voltam. Egy háznál voltunk, és sötét volt, mindenhol.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Igen. Hol vagyok? – kérdeztem.
- Az új otthonunkba, vagyis ez a tied, jobban mondva. – kicsatoltam az övemet, és kiszálltam az autóból. Damon becsapta az ajtót, hátra ment és egy dobozt vett a kezébe. Körbenéztem, persze nem lehetett látni semmit, a hosszú utca üres volt, az autó az egyik garázs bejárónál állt, és egy fehér terepjáró büszkélkedett a fekete autó mellett.
- Esetleg van itt valaki? – mutattam a fehér autóra.
- Nincs, ez embermentes ház.
- Ki felejtetted a fajtád.
- Bocs, akkor vámpírmentes ház. – javította ki magát Rebekah majd nevettünk.
- Rendben. – a garázsajtók mellett volt egy terasz bejárat ajtó felett pedig egy lámpa ami kivilágította teraszt és az alatta lévő ülőhelyeket. Az ajtót nyitottam ki, majd a lámpát kerestem felkapcsolásra.
- Azt hiszem, jobb oldalt van. – mondta Elijah. És tényleg három fehér lámpakapcsoló helyezkedett el a falon, az elsőt kapcsoltam fel majd az összesen végig húztam a kezem. Sárga falak voltak az előtérben és egy barna akasztó, amire kabátokat lehetett rakni, egy kulcstartó a bal elválasztó falon, alatta egy nagy barna cipős szekrénynek nézhető bútor. A lépcső ugyan úgy helyezkedett el, mint otthon. Régies, de meg maradt a modern alakja is.
- Hm..- köhögött egyet Tori.
- Ja, igen, persze ti nem tudtok bejönni... - kis csendet hagytam. Nem szólalt meg egyikük se. – Most egyenként kell behívni titeket? – kérdeztem.
- Igen. – mondta Elijah.
- Akkor, Damon, Stefan, Rebekah és Elijah gyertek be. – majd nagy lépést téve bejöttek a házba és letették a dobozokat.
- Engem nem akarsz behívni? – akadt ki Tori.
- De gyere be! – mondtam. Utamat a lépcső mellett tettem meg, egy hosszú keskeny folyósón mentem végig, balra egy ajtó ment, benyitottam. – Megtaláltam a garázst. – büszkélkedtem majd megjelent mellettem Tori. Visszacsuktam az ajtót és jobb oldalon a fal egy ívben ki volt vágva és a nappaliba léptünk be ahol már minden be volt rendezve. Tori felkapcsolta a lámpát, hogy jobban lássunk.
- De gyönyörű. – mondta. A kanapé és az egy pár fotel fekete bőr volt, egy üvegasztal választotta el a falon lévő tévével. Nem volt itt található bútor a könyves polcon kívül. A szoba végén két nagy ablak, ami szinte az egész szobát díszíti, csodálatos kilátást biztosíthat nappal. A konyha volt a következő, ami megint csak a nappaliból nyílott, hosszú ebédlő asztal és egy nagy pult, ami már ténylegesen a konyhában volt. A konyha teljesen felszerelve várt engem, poharak tányérok. A hűtőt Tori nyitotta ki, mindkét felét, a fagyasztóban hideg üdítők és néhány alkohol volt hűtve. – Tényleg tele van itt minden. – majd kivett egy csokit, és eltűnt a csoki zacskójával együtt. – Megtaláltam a fürdőszobát. – fordítottam el a fejem és Tori egy bükk színű ajtó előtt állt. Bementem és fehér csempével, talapzattal borított ajtó állt a nappaliból kijőve.
- Eddig ezt az ajtót észre sem vettem. – mutattam rá.
- Amúgy, ez is ajtó? – mutatott az üvegablakra.
- Nem tudom, fogalmam sincs. – a nappaliból és a konyhából egy kis fény szűrődött át a nagy ablakhoz, ismét a kapcsolót kerestük mikor Rebekah felkapcsolta a világítást.
- Igen ez is ajtó, kintre vezet. – mondta Tori majd kikerült és elment a lépcső irányába.
- Tetszik? – kalimpált a kezével Rebekah és elém állt.
- Nem mondom, hogy nem szép. Majd csak megszokom. – mondtam és én is kikerült majd felbicegtem a lépcsőn.
A lépcső végéhez értem, mikor három juhar színű ajtó állt velem és Torival szemben, mindketten lefagyva álltunk hova nyissunk be először. Majd hátulról át karolta a derekamat valaki és végig simította a kezét, majd elengedett. Elijah volt az, egy rögtönzött fejfordítással meredtem rá, mit akarhat? Visszatérve az ajtók nézéséhez, mindegyiken két ablaküveg volt, amin nem lehetett belátni, kicsit torzított. Viszont a három ajtó szöget zárt be, az egyik a lépcső előtt állt pontosan középen, a másik kettő a korlátnál egymással szembe. Elijah a jobb oldali korláthoz ment és megfogta a kilincset.
- Ez a te szobád Elena. – mikor oda mentem, kinyitotta az ajtót majd beléptem. Mint a régi szobám, úgy volt elrendezve. A szobám színe fehér a plafon vörös, egy nagy éger színű tükrös szekrény állt jobb oldalon a falhoz rögzítve, a szekrényből ki volt vágva egy kis rész és oda raktak egy nagy Samsung tévét, felette egy polc, amin néhány könyv és kép volt, rólam meg a barátaimról, amin Tori és Caroline szerepelt. „- Hogy kerültek ide?" – kérdeztem magamtól. Visszafordulva a tévé és a szekrény előtt található volt még a nagy francia ágy, ami nagyon puhának tűnt, a takaró és a párnák húzatai ugyanolyanok voltak, két-két díszpárna díszelgett oldalt. Az ágy mellett két éger színű két fiókos éjjeli szekrény, és az ágy mellett baloldalon egy nagy ülőhely, az íróasztalom a nagy ablakomnál, ahol a nagy „fények" felé lehetett nézni. A szék ismét gurulós volt, ami figyelmeztetett nem lehet rá állni! A szekrény felé fordulva megpillantottam a fehér ajtót, ami a fürdőbe vezet, akár a lenti úgy kell elképzelni, egy hosszú pult, szekrénnyel és fiókkal, egy csappal. Nagytükör, amiből lógott egy lámpa, ezzel szembe egy kád, ami elvolt választja a WC-től.
- Remélem, tetszik, ami jó lenne, mert ez a te házad. – húzott ki a zsebéből egy kulcsot és át nyújtotta nekem. – A ruháidat, - nem hagyott megszólalni. – bepakoltuk, remélhetőleg mindent megtalálsz. Ha esetleg valami nem tetszik, akkor szólj és csinálunk valamit. Lent a folyosó végén van egy terasz, úgy mond hátsó ajtó, ami a kerthez vezet. Majd holnap megnézzük. Én most elmegyek a többiekkel, majd hívj, ha valami nem lesz jó.
- Oké, köszönöm, tetszik, már most imádom. Viszont egyetlen egy gond van, amit nem szeretek.
- Az micsoda? – értetlenkedett.
- Nincs telefonom, amivel fel tudnálak hívni, mert kidobtad az ablakon. – a végét már rekedtebben mondtam.
- Igaz. – nevetett. –Holnap majd veszünk. – kiment a fürdőből és a szobát is elhagyta. Kinyitottam minden szekrényt.
- Rebeka, tuti te voltál, aki berendezte, és aki elpakolt. – mondtam magamnak és belépett a szobába.
- Mondjuk igen én voltam. Örülsz?
- Igen, köszönöm.
- Az a két szoba is ilyen, nem? – kérdeztem.
- Igen csak más az elrendezés és a fal színe. – mondta.
- Akkor nem költöznél be az egyikbe? – kérdeztem.
- Juj, Elena, ezt tényleg, komolyan gondoltad? – kérdezte.
- Igen, miért is ne? Tori is itt lakik, költözz be a szobába. – mondtam erre megölelt és úgy megszorított, hogy nem kaptam levegőt. – Beka, légy szíves. – erre ledobott.
- Bocsi. – kiment ugrálva a szobából, majd kinéztem az ablakon, elhúztam a vörös sötétítő függönyöket, majd a fürdőbe mentem lezuhanyozni.

Törölközőbe csavarva mentem vissza a szobába előkeresni egy pizsamát. Egy fehérneműt, rövidebb háló nadrágot és egy trikót vettem fel. Bebújtam az ágyba. Tori jött be mielőtt még lekapcsoltam volna a lámpákat az éjjeliszekrényen.
- Nem tudok aludni. – csoszogott át a mamuszába.
- Gyere ide. – mondtam neki és bebújt mellém majd lekapcsolta ő az egyik felén én a másikon a lámpákat és a szemhéjaim azon nyomban álomra csukódtak.