Vámpírokkal Együtt /2016 ©️/

6. Rész Eredeti állomás

Már megint az-az álom...

Vér. Mindenhol, mindent belep. A helyszín ugyan az. Kikötő, céllövölde, kések. A fejembe minden gyorsan történik. Futok, elérek a mosdóba. A tükörbe nézek, berúgom a WC ajtaját, a tükör elé állok, a csapba nézek, a lefolyón vér szivárog le. A plafonra nézek, onnan csöpög a vér. Visszanézek a tükörképemre, egy nő áll mögöttem.

- Elena! – nyögi ki a nevemet. Arcát eltakarja a süveg, amit a fejére húzott.

- Ismeretlen. – forgatom a kezemben a kést.

- Ügyes vagy. – mutatott a kezemre, én pedig a hátam mögé tettem. – Arie vagyok.

- Arie, remek találkozás. – Arie levettem a csuklyát a fejéről. Kék szeme világított, fehér bőre, arca vékony, hosszúkás, haja fekete és a fejbúbján volt összekötve.

- Szóval te vagy a halálosan szerető Dampyr Vadászunk. – megfogta a nyakamat és a szabad tükörhöz lökött, lecsúsztam róla felvettem két szilánkot a nőbe dobtam majd késsel egyet rántottam.

Kinyitottam a szemem és hirtelen mozdulattal ébredem fel, mindent tisztán láttam.

- Nyugi, ez nem volt oly vészes. – rántott vissza mellettem lévő Elijah.

- Te, hogyan kerültél ide? – néztem rá.

- Az legyen az én titkom.

- Oké, eddigi esetemben, mondjuk bele másztál a fejembe, nem hagysz aludni és még azt is kívánod, szedelőzködjek össze, mert Klaus lent vár? – soroltam fel neki.

- Igen. Így ahogyan mondod. – felállt az ajtóhoz ment. – Hideg van kint! – közvetíttette az időjárást. Felálltam és elhúztam a függönyeimet. A bútor felé haladtam, miközben a tükörből néztem az órára pontosan 9:00. A szekrényt kinyitom és kiveszek belőle egy fehér farmert, amit magamra is rángatok, nagy nehezen. Egy kötött vastag szürke minta nélküli pulóvert és egy fekete hosszúszárú csizmát, mini zoknival. Egy fekete sapkát vettem elő és az asztalomra tettem , leakasztottam egy zöldesszürkés télikabátot, amit a székemre helyeztem. Bementem a fürdőbe, kifésültem a hajamat, amivel mást nem is kezdtem. A reggeli teendőimet elvégezve, kimentem felfogtam a kabátomat, a sapkát a fejemre húztam a telefont a zsebembe tettem és leindultam. A konyhában és a nappaliban nagy volt a hangzavar így oda vettem az irányt. Damon és Stefan a kanapén ült Klaus és Elijah valamit beszélgetett, amit nagyon megtárgyaltak, a fotelre tettem a kabátomat és bementem a konyhába. Tori kávét öntött ki nagy álmossággal az arcán. Rebekah már toppon volt és müzlit evett.

- Jó reggelt! – köszöntem a lányoknak.

- Helló. – köszönt Rebekah és a tányérral felém fordult. – Tényleg túlélted, ennek örülök. – mosolygott. – Milyen napod lesz? – én pedig egy kissé ideges arcot vágtam így rögtön elfordult tőlem.

- A szobámba hagytam a poharamat, majd lehozzátok? – kérdeztem tőlük, Tori bólintott. A hűtőből két energia italt és jeges kávét vettem ki. Becsaptam a hűtőajtót, megfordultam és a nappali felé mentem. Elijah arról beszélt az ülő Rebekah, Klaus, Damon és Stefannak, hogy melyik helyre kell mennünk. Megráztam a fejem. Felvettem a kabátomat és a kijárathoz mentem, kinyitottam az ajtót és becsuktam magam mögött. A ház előtt, egy nagy fehér autó állt, a garázs előtt pedig az enyém és egy másik is. Az enyémhez mentem, kis csetlés botlással oda értem és neki támaszkodtam, alattam a jég nagyon is csúszott.

- Te mit csinálsz? – jött a kocsi mögül a hang.

- Állok. – fordultam meg, a kezeim lefagytak a hideg ital miatt. Chris lépett elő az autó hátuljától. – Te is jössz velünk, vagy minek, vagy itt?